2015. jan 23.

Gross Arnold

írta: pistibacsi
Gross Arnold

gross.jpg

Annyi szépség, kellem és báj árad a művészetéből, hogy azt mindenképpen ki kellett engedni ebbe a gondokkal, bánattal és szörnyűségekkel terhelt világba. Egyik nagy kedvencem a "Mini - Vissza a városba" című albumának borítója. Istenem, mennyit nézegettem! Elmerülve a cirádák közt olyan örömtelien és nyugodtan (mű)életet élvező figurák bámulásában, mintha csak közöttük lennék egy léghajón, vagy egy erkélyen, vagy csak úgy sétálgatva a valószerűtlenül cikornyás és sejtelmes színezésű fantázia világban. És közben Török Ádám fuvolavarázslatát hallgattam. Meg persze álmélkodtam a többi három muzsikus Németh Károly (billentyűs hangszerek), Németh Alajos (basszusgitár) és Balogh Jenő (dob) bravúrjain, és vágyakoztam jelen lenni legalább egy koncertjükön. Vettem is jegyet huszonöt forintért az Ifjúsági és Úttörőházba meghirdetett koncertjükre. Előtte való délután már remegő gyomorral feküdtem a kétszer két wattos "hangfalak" közé, amelyek a panelpedagógusok gyerekei számára is elérhető áron kapható Tesla lemezjátszóból közvetítették a "Körbe körbe", vagy a "Hangok és jelek egy azonosítatlan repülő objektumról" című dalokat. Aztán a koncert sajnos elmaradt. Valószínűleg szervezési hiba miatt. A helyszínen azzal hitegettek minket, hogy lerobbant a felszerelést szállító kisbusz, de ez elég valószerűtlenül hangzott. Maradt tehát továbbra is a képzelet világa, amikor Török Ádámot, vagy más hasonlóan elvágyódva jelenlévő zenét hallgattam. Jó huszonöt évre rá sikerült eljutnom egy Mini koncertre. Akkor Török Ádám volt az egyetlen a régiek közül. Persze arra gondolva, hogy ebben a zenekarban közel két busznyi ember játszott az idők során, nem is olyan meglepő. Mégis,vagy tán épp ezért sokat jelentett. Mindenesetre Gross Arnold neve kamaszkoromtól összeforrt számomra a panelszürkeségből és dögunalomból való elvágyódással és a fantáziánkat is meghaladó színes varázslattal, ahol léghajók, gőzhajók, cikornyás fák és titkos szobákat rejtő tornyos házikók közt boldogan élhetnek azok, akik nem akarnak ártani senkinek. Csak beengedni ebbe a gondokkal, bánattal és szörnyűségekkel terhelt világba a szépséget, a kellemet és a bájt. Hiszem, hogy Gross Arnold most már ennek a mesés világnak a polgára mindörökre.

"Annyi baj, gond, bánat és szörnyűség vesz körül minket a világban, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni."

 mini.jpg

 

Szólj hozzá