Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. (Zsolt 34, 16)

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. (Mt 7, 7)

Páros lábbal plebejus vagyok. Szeretem a fagylaltot és a jóféle pogácsát, meg a krumplis ételeket. Különösen is a sztrapacskát meg a krumplilángost, amiket errefelé haluskának és laskának hívnak. Ennek ellenére szoktam néha pizzát rendelni. A köménymagos rántott levesnek már többféle verzióját is kifejlesztettem. Pirítóssal, reszelt érlelt sajttal, vagy nyers tojással, mint az erőlevest.

A tévében leginkább a romantikus családi vígjátékokat keresem. Nem tartom cikinek az úgynevezett csúnya szavak használatát. Egy lélegzetvétellel beszélek Moldova, Örkény és Végh Antal könyveiről, csakúgy, mint Kunderáról és Vonnegutról. Viszont egy csomó név, cím és téma elhangzásakor csak nézek, mint hal a szatyorban.

Szívesen üldögélek egy bágyadt napos délután a Balaton parton egy árnyas ligetben egy korsó sörrel, és hagyom, hogy elragadjanak az érzések.

Viszont nem érdekel a futball. Emiatt most sznob vagyok, vagy csak egyszerűen töketlen? Pláne, hogy semmilyen más sportot sem űzök. Habár amikor néha nagy szarba kerülök, mint például tegnap a benzinkútnál, akkor az adrenalin löket egy kicsit helyrehoz. Mondjuk az én testalkatommal nem is nagyon lenne érdemes kipróbálni a bungee jumping-ot.

A zene csúcsa számomra mindig más, de a Deep Purple Highway star-ja, pláne Ritchie Blackmore legendás gitárszólója miatt kamaszkorom óta alap. Visszatér viszont már vagy harmincöt éve a Rare Earth „Wine, Woman and Song” című száma, meg Frank Zappa stockholmi és utóbbi időben a Korai Trancemission balassagyarmati koncertje, ami szerintem a jelenlegi magyar változata annak, amit Zappa és társulata művelt. Na jó, elnézést kérek az igazi sznoboktól, ez most talán tényleg egy kicsit túlzás volt. De nem olyan nagy.

Szeretem a macskákat. A mieinket különösen is. És erről épp az győzött meg, hogy tegnap este megtörtént, amitől amúgy tartottam már egy ideje, hogy az egyik cicus pont úgy taposta meg a klaviatúrát, hogy eltüntette az aznap felvett bibliaórás videót. Tehát már sem az SD kártyán, sem a célhelyen nem találtam meg. A billentyű kombinációt nem árulta el. De nem tudok haragudni rá.

Az imádságról kétségtelenül tegnap volt szó, de nem térdelhet az ember örökké egy félig leeresztett bal első kerék mellett benzinszagban. Van azért más is a világon. És épp ezért szedtem sorba néhány jellemző dolgot. Hogy az Isten mennyi mindent elvisel.

Tudom, van olyan kegyességi irány is, amelyik gyakran használja az „utálja az Úr” kifejezést. És biztosan ennek is meg van a helyi és időbeli érvénye. Mindenesetre nekem most inkább az a csoda, hogy mennyi mindent visel el, vagy egyenesen szeret az Úr. És mindent lát. És meghallja a kiáltásunkat. Jézus meg a hegyi beszédben azt mondja, hogy keressetek és találtok, zörgessetek és és megnyittatik nektek, kérjetek és kaptok. Hát, valami ilyesmi.