Ézs 57, 18 „Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki”

Mk 2, 17 „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Megérdemled, hogy meggyógyítsalak?

- kérdezi a doktor bácsi a rossz gyerektől, miközben két ujjával tréfásan megcsippantja húsos kis arcocskáját. Meglehetősen morbid jelenet lenne. Mégsem teljesen ismeretlen az a gondolat, hogy betegség és betegség közt különbség lehet. Van, aki úgymond „tehet” a betegségéről. A dohánytermékek dobozán elrettentő fotók utalnak arra, mennyiféle szörnyű kórnak, elváltozásnak lehet kiváltó oka, elősegítője a dohányzás. Az iszákos ember is legtöbbször közmegvetés tárgya. Ha szemtől szembe nem is mindenki mondja ki a véleményét, de a háta mögött összesúgnak.

Bármily meglepő, a sokszor hősként ünnepelt extrém sportolók tevékenységét is sokan fenntartásokkal figyelik, mondván: elveszik a forrásokat a rászorulóktól. Mert egy komolyabb sérülés esetén a műtétek, a gyógykezelés és a rehabilitáció is sokba kerül, pedig ha nyugton maradnának, kevesebb esélyt adnának arra, hogy erre szükség legyen. Persze sok esetben az ő költségeiket gazdag vállalatok állják, reklámcélokból.

Máris ott vagyunk a pénznél!

Az egészségügyi ellátás biztosítása ugyanis, csakúgy, mint bármi más, anyagiak kérdése is. Meg kell fizetni az orvosokat, ápolókat, az infrastruktúrát, a drága gyógyszereket és segédeszközöket. Meg aztán ott a munkából való kiesés is. És bizony egyre több ember kerül abba a helyzetbe, hogy nincs lehetősége ezek fedezésére. Nincs munkája, nincs bejelentett lakcíme, nincs biztosítása, és máris komoly etikai dilemmával állunk szemben: az emberi élet az igazi érték, vagy a pénz? Melyek azok az alapszolgáltatások, amelyeket senkitől nem lehet megtagadni?

Senki nem „érdemli meg” a gyógyulást. A gyógyulás, mint sok más is, nem érdem kérdése. Nem lehet kiérdemelni magát az életet sem. És nem érdemeltük ki a szemünk világát, a kezeinket, lábainkat, orrunkat, fülünket, a vérkeringést, az idegműködést, az emésztést és a levegőt, amit pillanatonként beszippantunk. Ezek meglehetősen zavarba ejtő tények. Főként, ha abba is belegondolunk, hogy élnek olyanok, akiknek valamelyik ezek közül nem adatik meg.

Pedig nem azért születik valaki végtagok nélkül, vakon, vagy valamilyen gyógyíthatatlan betegséggel, fogyatékossággal, mert előtte nem megfelelő életmódot folytatott. Jézus válasza határozott nem, amikor a vakon született fiatalember szüleinek a felelősségét firtatják. Mégsem ezért gyógyította meg. Hiszen Isten épp azt mondja, hogy „láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom” - tehát Isten szeretete nem „jár”, mint az egészségügyi ellátás a biztosítottaknak.

Népéről beszél, és bár tudjuk, hogy nem csak az egyén, hanem egy közösség is lehet „beteg”, ám ez utóbbi esetében a betegség nem a nátha, vagy a magas vérnyomás, hanem bálványimádás, igazságtalanság – vagyis szociális bűnök sokasága. Betegség és bűn valóban cserefogalmak ebben az értelemben. Ám nem úgy, hogy minden betegség esetén pontosan levezethető, hogy ki és mit vétkezett. Hanem úgy, hogy a bűn is szenvedéssel jár, sőt, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a legsúlyosabb, leghalálosabb betegségünk a bűn. Ez alól egyetlen ember, egyetlen közösség sem kivétel.

Még csak azt sem mondhatnánk, hogy ne tudnánk az okát, vagy ne ismernénk a megnyilvánulásait. Féktelen önzés, lelkiismeretlenség, birtoklás- és hatalomvágy, gyűlölet, irigység, versengés, stb. Jól látja mindezt Isten. És mégsem vonja meg tőlünk gyógyító szeretetét. Sőt, pont ezért tesz meg mindent a gyógyulásunkért. Miközben legtöbbször fel sem ismerjük, vagy ha felismerjük is, el nem ismerjük szánalmas beteg voltunkat. Isten azonban tudja, hogy szükségünk van gyógyulásra. És ebből a betegségből, a bűnből nem gyógyíthat meg más, csak ő.

Mostanában mintha túl sokáig elengedne bizonyos dolgokat, mintha már nem érdekelné, mit csinálunk. És ez nyugtalanító. Sokan kérdezik: „meddig még, Uram?” Ő tudja. De bármilyen furcsa is, azt ígéri, hogy vigasztalással fizet és vezet. Most érezhető Jézus szavának mély igazsága:

boldogok a sírók, mert ők megvigasztaltatnak

 kép forrása: budapest23.eu