Na, ha eddig nem emelt kifogást se Gyuri, se más, akkor kirakom ide is. Oké, tudom, hogy a felvétel gagyi, mert egy kameraállásból vettem föl, (nyilván kézi videózás közben nem lehet léggitározni) és a hang sem a legtutibb, de talán átmegy valami a hangulatból.
Az egész koncert nagyon jó volt.

Ja, itt egy Ferenczi és a Racka Jam, általam felvett amatőr koncert videó volt, amit magam töltöttem fel a youtube-ra, de leszedtem, mert az első komment bunkó volt, és az ilyesmit nem bírom. Ráadásul nem is engem fikázott, hanem Gyurit.

Ez egy nagyon vicces érdekes szám. Főleg a három különféle megszólaltatásban. A sorrend tetszőleges.

Épp negyven éve volt Woodstock. Santana még fiatal volt. És ugyanilyen durván jó, mint azóta is mindig folyamatosan. Vannak dolgok, amik nem évülnek el. Kell, hogy legyen örökkévalóság. Ez tuti.

Kicsit sokan vannak itt, akik már rágóta rendben vannak. De azért nem kell sietni. Előbb-utóbb mindenki megérkezik. Csak addig kéne viszonylag rendben lenni. Hogy lehetséges-e? A kérdés arról szól, hogy muzsikálsz-e, vagy pedig a szemöldöködet ráncolod. Részemről ennyit és tényleg ne többet az úgynevezett "szabad akarat"-ról.

(Itt a Hush felvétele volt. Sajnos levették azóta.)

Deep Purple-ről a korábban lezúzott blogon írtam egy hosszasabb értekezést (felállások, albumok, stb. lényeg, hogy bárki bármit mondjon, nekem Ritchie Blackmore, Jon Lord, Ian Gillan, Ian Paice és Roger Glover felállásban is, és egyenként is egy-egy ikon), de ezt most inkább nem kísérlem meg rekonstruálni. Nem épp ez a számuk volt számomra a legmeghatározóbb, csak azért rendben van. Aki véletlenül ide téved, majd tovább barangol. És még mondja azt valaki, hogy nincs örök élet. Hát lehetne ennyi csodát egy ilyen nyúlfarknyi néhány évtized alatt megismerni?

Török Ádám teljesen rendben van. Ezt tessék sokszor meghallgatni.

Tizenöt éves voltam, amikor megváltottam a jegyemet Mini koncertre, ami végül elmaradt. A Vissza a városba albumot viszont nagyon sokszor meghallgattam. És kb 7-8 éve egy sörfesztiválon láthattam, hallhattam őket élőben is. Igaz, nem teljesen ebben a felállásban, de azért felejthetetlen élmény volt.

Na szeva. Az a tipikus nókomment.

Jaj, hát Kierkegaard nem engedi elfeledni Don Giovannit és Mozartot! Ha pedig már itt tartunk, akkor érdemes felidézni a legendás basszust, Székely Mihályt, aki valóban utánozhatatlan. A testiség átszellemítése.

Ha valaki nem értené, hát szóval valami ilyesmi. Igen. Azt hiszem. Éljen Stefanovics Angéla!

Na mondjuk nem ezt a számot kerestem, de sajnos a szerintem legjobbakat - Boldogságos, Béla bácsi, Trubadúr, Sámán, UFO, Füttyös, stb... - nem találtam meg. Amúgy ez a fasz (mármint a művész úr) pillanatnyilag a legkreatívabb, legérdekesebb és szellem (spiritualitás) tekintetében leginkább helyén levő jelenség ebben a kurvaországban. Na mondjuk ez persze inkább a három-négy (vagy öt-hat?) évvel ezelőtti állapotra értendő, amikor megjelent eddigi általam ismert egyetlen lemeze, ami szerintem máig a legrettenetesen jobb izé amit manapság hallgatni lehet. De mondom, ez a három-négy (vagy öt-hat?) évvel ezelőtti állapotokra igaz, azóta lehet, hogy valami garázsban, vagy pincében már valami suhancok összehoztak egy egészen jó valamit. Na ...

Hát ezért nem engedélyezem a kommenteket a blogomon, mert nem vagyok kíváncsi a sok beszólogatós faszságra. Én ezt például igenis nagyon szeretem.

És ez is fasza. Pedig már huszonkilenc éve meghalt.

Igaz, hogy ő már hat éve halt meg, de ez is fasza.

Szerintem ez fasza. És nem azért, mert most halt meg.

Na, most erre az itthoni gépemre is letöltöttem a mozillát, mivel a laptop kórházba került. Aztán ahogy rakosgatok, hát nem megint úgy gondoltam, hogy blogolok egyet? Pedig annyiszor befürödtem már vele, de hát az ember semmiből nem tanul.