Sokadszor nézem meg a Mr Bean nyaral című filmet. A humoron túl lenyűgöz benne a balfácánság ábrázolásának már-már idegesítő hitelessége, az önirónia, és legfőképpen a bámulatos dramaturgia, ami a sok pattanásig feszülő helyzetből, ballépésből és félreértésből végül egy egészen elképesztő új tartalmat jelenít meg. Még régebben olvastam valahol, hogy Rowan Atkinson személyes jó ismerőse lett jelenlegi miniszterelnökünknek egyik angliai ösztöndíjas éve idején. Szeretném remélni, hogy ami most Magyarországon történik, az csak egy zseniális fantáziával megírt fordulatos és vicces játék, aminek senki által nem várt jó végkifejletét egy nagy összeborulással és zenés fináléval ünnepeljük majd meg. Mielőtt bárki kommentelne, javaslom, előbb nézze meg a filmet. Ha a megértéshez nem elég egyszer, akkor akár többször is. A hermeneutikai kör ugye.