Minap furcsát álmodtam. Egy gyengén kivilágított, szűk utcán mentem éjszaka, és szembe jött velem két államtitkár, meg egy miniszter.

Minap furcsát álmodtam. Egy gyengén kivilágított, szűk utcán mentem éjszaka, és szembe jött velem két államtitkár, meg egy miniszter.

Óha!

- mondtam magamban - „Ezeket jobb lesz elkerülni.” Próbáltam átmenni a másik oldalra, de akkor vettem észre, hogy nincs másik oldal. Ők viszont már messziről azt kiabálták, hogy én mégis a másik oldalon vagyok, ennek ellenére útjukban állok. Vagy inkább útjukban jövök-megyek. Beláttam, hogy célszerűbb lesz menekülőre fogni, mielőtt még belekeveredek valami csetepatéba. Ám ahogy megfordultam, azt láttam, hogy közeledik felém egy érdemes művész, egy keresztény hitvalló, és egy kiváló publicista.

Ó, a faszom!

- gondoltam magamban - „hát már csak néhány harapós kutya hiányzik!” Szerencsére jött is néhány, így aztán a miniszter, az államtitkárok, az érdemes művész, a keresztény hitvalló és a kiváló publicista eltakarodtak a jó büdös picsába.