2020. már 30.

Ketrecharcos

írta: pistibacsi
Ketrecharcos

Március 30. hétfő – evangélikus Útmutató

Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha helytelen útra tér, nem fordul-e vissza? (Jer 8, 4)

Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; (Jn 6, 37)

 

locsolos_mem.jpg

 

Utak és tévutak? „Tévúton járok sajnos néha néha én...” Máté Péter ismert dala majdnem minden temetésen elhangzik. Vagy nem is ez, hanem az „Elmegyek”? Na mindegy, ezt már nem javítom ki. Céltalan ődöngés? Netán megszokott időben megszokott útvonalon tett séta éveken keresztül minden áldott nap, amilyeneket Immanuel Kant tett Königsberg utcáin? Vagy épp nagyon is tudatos, célirányos és sietős bevásárlás szájmaszkban, mint ahogy én tettem ma reggel? Eltévedni az erdőben kirándulás közben, mint Jancsi és Juliska? Járt utat a járatlanért el ne hagyj! - tartja a népi bölcsesség. Miközben jól tudjuk, hogy minden előre vivő jó dolog az emberiség történetében valakinek a járt útról való letérése által történt. Agresszív kismalac elesik biciklivel. Valaki segítségére siet. Mire a kismalac: „Hagyjál békén! Mindig így szoktam leszállni!” Amúgy ettől függetlenül néha tényleg nincs kedvem fölkelni. Hiszen egyszer úgyis fekve maradok. Hát akkor miért ne most? De jaj, miért is indultam a konyhába? Nyugodj meg, nem a korral jár, fiatalabbakkal is előfordul, hogy elfelejtenek valamit. Visszafordulni? Oda, ahonnan elindultam? Arra, amerről jöttem? „Tartoztunk az ördögnek egy úttal?” Körbe-körbe, mint Micimackó és Malacka? Vagy a Mini „Vissza a városba” című albumáról az a gyönyörű instrumentális szám Török Ádám fuvola- és Németh Alajos csodálatos basszusgitár szólójával? Aki teheti, hallgassa meg, biztosan fent van a youtube-on. Hogy is van ez? Használjuk ezt a kifejezést, hogy „életút”. De tényleg úton vagyunk? És ha igen, akkor vajon nem eléggé elszomorító, hogy az út vége az elmúlás? Kiszűnünk a világból. Lehet egyáltalán rossz útra tévedni? Érdemes jó útra térni? Nem mindegy? Hiszen egy a sorsa minden halandónak. Vagy mégsem? A tarzuszi Saul tanult ember volt. Elég tudatosan járta útját. Tudta, hogy mit miért tesz. Világos célja volt. Aztán egyszer csak szembejött vele valaki. „Valaki” birkózott Jákóbbal is a Jabbók gázlónál. Egészen hajnalig. És nem bírtak egymással. Persze, hiszen Jákób is nagy csaló volt. Saullal nem kellett birkóznia ennek a „valakinek”. Előzőleg ő birkózott már elég sokat vele, azt hívén, hogy az ő kedvében jár. Miközben mindvégig az ösztöke ellen rugódozott. És ez a „valaki” megszánta őt. Megadta neki a kegyelem K. O.-t Rögtön le is esett a földre. Magunktól nem fordulnánk vissza. Mennénk körbe-körbe. Vagy tennénk a megszokott sétáinkat, vagy sietős léptekkel mennénk bevásárolni karantén idején, vagy jól eltévednénk az erdőben, ahova bevittek. Vagy mind együtt. Maradj otthon. Maradj fekve. Nézzél tévét. Csillag vagy fecske. Azt hittem, megjöttem. De utolsó pillanatban kiderül, hogy elnéztem a házszámot. Elnéztem az utcát. Elnéztem a falut. A várost. Az országot. A földrészt. A bolygót. Az évszázadot. Hogy kerültem ide? És ha felismerem, hogy rossz helyen vagyok, ugyan hová indulhatok vissza? Egyszer tudom, hogy megérkezem. És „bárhová megyek, te ott állsz az út végén”. Na, francba, ma egész nap ez fog menni a fejemben. Még jó, hogy eszembe jutott a Mini is. Majd felváltva. Szóval ez a valahova menés egy kicsit zűrös most nekem. Mi a cél? Tudjuk, igen, tudjuk A Kutya Vacsorája zenekar jóvoltából: „mindenkinek saját plázát”. De most egy kicsit komolyra fordítva: melyik ajtó előtt állhatok meg abban a reményben, hogy ha becsengetnek ki is nyitják nekem, ráadásul nem zavarnak el? Jézus azt mondja, hogy aki hozzá megy, azt ő nem küldi el. Jól hangzik. De tényleg jó ez nekem? Hát, ami azt illeti, igen. Jó. Sőt, az egyetlen igazán jó, ami történhet velem. Mert amúgy minden elmúlik. Jézus viszont az Örökkévalóval egy szinten van. Tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Benne nincs fénynek és árnyéknak váltakozása. És ő nem csak ott áll az út végén, hanem ő maga az út. Ami saját történetét illeti, eléggé tévútra tért, amikor eljött közénk. Ahogy az várható volt, el is esett. Ott a golgotai kereszten. Aztán leplekbe göngyölték és sírba fektették. De fölkelt. Aztán visszament oda, ahonnan jött. Itteni jelenlétének azért számunkra is maradt nyoma. Na, azt hiszem, most kéne abbahagyni, mert kezd szájbarágós lenni.

Szólj hozzá

evangélikus balassagyarmat