Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen (Zsolt 51, 14)

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. (Jn 16, 20)

Érzelmeink leolvashatók az arcunkról. Persze van, aki jól hazudik. És olyan is van, aki átlát a szitán. A lélektan hat alapérzelmet tart számon. Az antik színház ismert szimbóluma a két álarc, melyek közül az egyiknek felfelé, a másiknak lefelé görbül a szája.

Gyakran bajban vagyok, amikor választanom kell, mit is reagáljak egy-egy facebook posztra, pedig most már több mint százféle emotikon áll rendelkezésre. Néha sírva nevetek, néha dühösen ingatom a fejemet, néha elfogódottságomat szeretném megosztani másokkal.

A leggyakrabban emlegetett két egymással szemben álló érzés az öröm és a bánat. Azt hihetnénk, hogy ezek valóban csak ellentétben lehetnek egymással. Néha szárnyakat kapok, néha meg a föld mélyére süllyednék. És mindkettő én vagyok. Ha csupa jó dolgok történnek velem, akkor örülök. Ha valami rossz történik, akkor szomorkodom. Ilyen egyszerű lenne?

Jézus próbálta felkészíteni a tanítványait mindkettőre. Neki is keserű volt annak a tudata, hogy elárulták, hogy gyűlölik, hogy kiközösítik és elítélik, és sok szenvedés után meg kell halnia. Tudta, hogy a tanítványai számára ez szintén nagyon nehéz lesz. Sírni és jajgatni hihetően tud egy jó színész is. A tanítványok viszont komolyan átélték, hogy elvesztik a barátjukat, és elveszett az ügy, amiben hittek.

Arról akkor még nem tudhattak, hogy minden jóra fordul. Néha ilyesmivel felelőtlenül is biztatgatjuk magunkat vagy egymást. Tényleg igaz, hogy minden elmúlik; legyen az jó vagy rossz. De a halál visszafordíthatatlan. A tanítványok el sem tudták képzelni, hogyan fordulhat a szomorúságuk örömre.

Ráadásul gyakran, ami az egyik embernek bánat, az a másiknak néha öröm. Győztes és vesztes helyzete. Jézus halálakor még Poncius Pilátus és Heródes Antipás is kibékült egymással. Ezek a világ szerint jelentős és nagy hatalmú emberek az Isten terve szempontjából annyira jelentéktelenek voltak, hogy miután a harmadik nap hajnalán, Jézus feltámadásával minden megváltozott, az evangéliumban már nincs több szó róluk. Az addig szomorkodó tanítványok azonban elvehetetlen örömet kaptak. Olyan örömet, amiért később az életüket is áldozták.

Az 51-ik zsoltár Dávid bűnbánati imája. Azután mondta el, hogy Nátán próféta szembesítette őt szörnyű bűnével. A bűnbánat a legmélyebb szomorúság. De a bűnbocsánat a legnagyobb öröm. És nincs bűnbocsánat bűnbánat nélkül. Öröm és bánat együtt jár. Ezért nem mindegy, hogy min bánkódom és mi okoz örömöt.