A legaljáról
de tényleg, a legkonkrétabban szó szerint
„Reménykedhetsz a jövőben – így szól az Úr” (Jer 31, 19)
„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3, 20)
Van lejjebb?
Mostanában már nem is kérdezzük, mert megszoktuk, hogy van. Úgy látszik, minden idők legmerészebb és leghősiesebb expedíciója keretében a pokol legeslegmélyebb bugyraiban végez további próbafúrást az ember, ez az „értelemmel megvert csupasz majom”, amikor a legképtelenebb és minden ördögi rafinériát megszégyenítő módon teszi próbára Teremtője és teremtménytársai határtalannak tűnő béketűrését.
Az évszázadokon át meg-megújuló és mindig friss erővel feltámadó rombolásvágy; a háborúk, máglyák, kínzó- és gázkamrák borzalmai után most az isteni kiválasztottság- jóság- és igazságtudatban tetszelgő
szemérmetlen képmutatás
és szemforgatás kéngőzzel párálló trükkjeit gyakorolja, csiszolja tökéletesre. Nem számít sem a valamelyes jó érzés, sem az egymást követő nemzedékek során viszonylag éppé ébredő kollektív tudat és erkölcsi érzék folyamatos és egyre nyilvánvalóbban lényegre törő kritikája, sem a történelemnek, mint az élet tanító mesterének folyamatosan kiáltó intő szava. Sőt mi sőtebb, még az egyre gyakoribb és egyre röhejesebb lelepleződések sora sem zökkenti ki diadalmenetnek hazudott ámokfutásából.
Ráhel siratta gyermekeit
Máté evangélista, Heródes király betlehemi gyermekgyilkosságával kapcsolatban idézi Jeremiás próféta szavait. Az eredeti szöveg Júdea országának a Kr. e. hetedik-hatodik század fordulóján, a babiloniak általi elpusztítására vonatkozott, és a szóban forgó kataklizma súlyosságát jelzi, hogy azt követően még közel hét évtizeddel is jelen időben fogalmazódott meg.
Az ősanya, Jákób kedvenc felesége, egyben két kedvenc fia József és Benjamin anyja nevének használata itt a nép megszemélyesítésének eszköze. Ráhel még mindig nem vigasztalódott meg, hiszen a nép nagy részét egy távoli, ismeretlen országba hurcolták, és az otthon maradottak sorsa is nyomorult. Ebben a helyzetben hangzik el ez a megdöbbentő ígéret:
reménykedhetsz a jövőben
Tehát nem egy általános optimizmus hangja szólal meg itt csupán, ahogyan mi jámbor vallásos emberek is gyakran hivatkozunk arra, bátorítván egymást és önmagunkat, miszerint a „jó Isten majd csak megsegít”, hanem a legmélyebb reménytelenségben, egy megsemmisítő nemzeti sorstragédia sötét árnyékában hangzik a biztatás.
Már csak emiatt is érdemes a Biblia szövegeit mindig a teljes összefüggésükben idézni és érteni. A hazatérés és újra kezdés gondolata a legteljesebb mértékben lehetetlen és elképzelhetetlen, szinte megütköztető és kegyeletsértő fölvetésnek tűnhetett ebben az időben Júda maradéka számára.
Mégis, vagy talán épp ezért, ezt mondja az Úr: most már hagyd abba végre a siránkozást, és nézz bátran a jövőbe. Vagy hogy a prófétát magát szó szerint idézzem: „Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma” Tehát ha nagy bajban vagy, ha szenvedsz, ha igaztalanul elbántak veled, ha kisemmiztek, ha röhögnek és gúnyolódnak rajtad, ha senki nem sajnál, senki nem segít, ha nincs gyámolítód, pártfogód, ha kilátástalan a helyzeted, és az idővel semmi sem gyógyul, sőt egyre rosszabb, akkor tudd, hogy
veled van az Isten
Veled és érted szenved. És ne feledd, hogy azért egy kicsit, sőt nem is annyira kicsit, hanem inkább nagyon is – miattad. Nézz fel a keresztre. Elég ocsmány, amit ott látsz. A saját sorsodat is átírja és újjáértelmezi. Van remény. Sőt, van jövő. Mert Jézus, a látszólag jövőtlen megfeszített feltámadt és él, és soha nem hal meg. Ő az út, az igazság és az élet. Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Általa van utad az Atyához. Ott biztos otthonra lelsz.
Nincs olyan mélység, ahol meg ne találna. Ne félj. Ő nem téveszt szem elől, és nem csak az út szélén nem hagy, mert arra még egy tisztátalan samáriai is képes, hogy onnan felszedjen, de Jézus a pokol foglyait is kimenti szeretetével. Tudod, a 139-ik zsoltár, biztos a nagy kedvenced, és legyen is az: „ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy” Ne feledd, ez igaz.
***
Az újszövetségi igével kapcsolatban első olvasásra azt hinnénk, hogy ehhez képest egy idilli képet tár elénk. Kedvelt és gyakori ábrázolás a természetesen szőke, kék szemű, hosszú fehér tógában egy rusztikus házikó ajtaja előtt tiszteletteljesen hajlott testtartásban álldogáló Jézus, aki épp óvatosan bekopogni készül, mint egy alamizsnáért kuncsorgó hajléktalan.
Talán sokan tértek már meg erre a képre, és a vele együtt idézett fenti mondatra, amely az Útmutató mai napra kijelölt egyik bibliai mondata. A hitetlen, a pogány, a „még meg nem tért”, a Jézust nem ismerő ember számára kínáljuk gyakran így, mi keresztyének az evangéliumot. Jézus kopogtat a szíved ajtaján. Ne tétovázz hát tovább, engedd be! Meglásd, jó dolgod lesz!
Pedig a Jelenések könyvének eme kijelentése semmivel nem kevésbé infernális körülmények közt szólal meg, mint a jeremiási prófécia. A Kis-Ázsiában található hét gyülekezetnek címzett levelek közül a laodiceaiaknak szóló üzenet ugyanis nem a kívülálló, nem a pogányok, nem „a népek”, vagyis a „gój”-ok megtérítésére hív.
nem bizony
Ez a mondat a már teljesen kiüresedett, puszta külsőségekben, formalitásokban, rosszul értett, vagy soha nem működött „hagyományok” álságos tiszteletében, nem csak két lábbal a földön, de testestől, lelkestől nyakig, vagy inkább a feje búbjáig az általa folyamatosan dörgedelmes szavakkal ekézett szutyok világ mocskában elmerülve, a mindenkori hatalmasságokhoz való elvtelen dörgölőzésben és a gyengébbeknek gondolt embertársak szemérmetlen lenézésében és ekézésében dagonyázó, olcsó, ízetlen közhelyek pufogtatásába és terméketlen moralizálásba züllött mai egyháznak szól. Mert Jézus ebből már kiszorult. Itt már Jézus maga a kívülálló.
Egy cseppnyi jó érzéssel megáldott vallástalan, ateista, agnosztikus, szkeptikus, marxista, humanista, vagy bármilyen vallású, így akár keresztyén vagy keresztény ember – magamat is beleértve – valószínűleg meg van győződve arról, hogy ahonnan már ennyire nincs lejjebb, onnan nincs feljebb se. Ha Jézus kívül van, hát akkor oda ugyan miért akarna visszamenni?
De basszus, az evangélium még itt is működik. Na erre varrjál gombot!
Most lehet egy kicsit pityeregni. De csak az örömtől.
Szép napot!
Kép forrása: https://autopro.hu/elemzesek/hihetetlen-meg-mindig-van-lejjebb-az-orosz-autopiacon/181932
