Szent bolondozás
Kamarás István OJD írása
Kedves Olvasó! A mai nappal új fejezet nyílik a Henkajpan blog történetében. Nagy örömömre vendég szerzőt köszönthetek itt Kamarás István OJD személyében. Aki esetleg nem ismerné, hivatására nézve szociológus, vallás szociológus, akadémiai doktor, több egyetem oktatója, számos vallás- és művészet-szociológiai valamint szépirodalmi könyv, tanulmány szerzője. Legutóbbi kötete, az Istenbohócai, 2020-ban jelent meg az Ecclesia Kiadó gondozásában. A neve utáni OJD az általa alapított szerzetesrend nevének rövidítése: Ordo Joculatorum Dei (Isten Bohócainak Rendje) Vendégszerzőnk ökumenikus nyitottsága nem marad meg a keresztyén/keresztény felekezetek közötti közeledés és barátság szintjén, hanem írásaiban mindig fontosnak tartja, hogy szereplői közt legyen „erősen más vallású”, sőt ateista is. Itt közölt írásához épp ezért méltónak tartom illusztrációként Jean-Léon Gérôme, Diogenészt ábrázoló festményét. Jó egészséget kívánok Kamarás István tanár úrnak, közelgő születésnapjára is gondolva! (szerk)
Kamarás István: Szent bolondozás
A világ sok részén az őrültség a szentség jele volt, s néhol máig az. A szent bolondok egy része valódi őrült volt, másik része csak hivatalból bolond. Fontos tényezői a taoizmusnak, a zen buddhizmusnak, ott vannak a vándor sannyasik között, jelen vannak Afrika és Amerika eredeti vallásaiban, megjelennek a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban is. A prototípusok között ott van a meztelenül táncoló Dávid király, a fekáliát evő Ezékiel. Jézus esetében nincsen közvetlen utalás a szent bolondságra, azonban Berger szerint a jeruzsálemi bevonulás, a töviskoronás Jézus és a
Bolondok vagyunk Krisztusért
(1Kor 4,10) már közel jár az “igazi” bolondsághoz. A Krisztusért bolondságnak hosszú tradíciója van mind a keleti, mind a nyugati kereszténységben. Megtestesítői (köztük számos szent) viselkedése mai szemmel nézve már–már obszcénnak tűnik. Gesztusaikkal, mesterkélt gyerekségükkel elutasították a profán társadalmi szerepeket és a velük járó biztonságot. A hitetlen számára a bolond tragikus, legfeljebb tragikomikus figura, a hívő számára viszont dicsőségesen igazolt.
A keletázsiai és a görög istenek nevetnek, Nyugat–Ázsia monoteisztikus vallásai – judaizmus, kereszténység, iszlám – nem jeleskednek a vidámságban, állapítja meg Berger kissé szomorkásan. A kereszténység szent szövegeiben és a keresztény teológiában nincs jelen a humor.
Ennek ellenére Berger vitatja János Krizosztom állítását, mely szerint Jézus sosem nevetett, bizonyos abban, hogy például a kánai menyegzőn igen jól szórakozott. Arról is meg van győződve, hogy Jézus szent bolondsága ellenére a szent komolyság uralja az evangéliumokat, Szent Pál leveleit (ahol csak a bolondság–metaforán keresztül jelenik meg a komikum), a patrisztika és a középkori teológia műveit.
Pedig a Krisztusért vállalt bolondságnak hosszú tradíciója van mind a keleti, mind a nyugati kereszténységben. Emesai Szt. Simeon Theofil és Mária arisztokratikus családból származtak, s bár el voltak jegyezve egymásnak, Krisztus bolondjai lettek és a szíriai metropoliszok utcáin kóboroltak, Theofilus úgy öltözött, mint egy bolond, Mária pedig mint egy prostituált. Viselkedésük a kortársak számára is bizarr és obszcén, lassanként azonban elismerik egy szokatlan fajtájú kegyesség kifejeződésének. Szt. Simeon
diót szórt
a templomi hívek közé, táncolt a prostituáltakkal, berontott a női fürdőbe, kirívóan étkezett böjti napokon. Lassan szentként kezdték tisztelni. Ez nagyon megzavarta őt, s hogy megmaradhasson Krisztus bolondjának, elcsábította annak a boltosnak a felségét, akinél dolgozott. Megverték, száműzték, ám ez csak megerősítette hívet abban, hogy szentként tiszteljék. Bolond Szent András a 9–10. században Konstantinápolyban meztelenül járkált és kutyákkal aludt.
Az első fontos orosz szent Bolond Szent Izsák Zatvornik a kievi barlangkolostorban élt. A szent bolondság 16. századi Novgorodban tetőzött. Áldott Szent Bazil és mások esetében azonban szent bolondság a politikai kritikával párosult. Ezért aztán hamarosan beszüntették kanonizálásukat. A szent bolond örök idegen, aki otthon-nélküliségével is Jézus utánozza.
***
Jegyzetek:
Bővebben erről: Kamarás István OJD - Istenbohócai (Budapest, 2020. Ecclesia)
Hen kaj pan (Ἑν και παν) - „egy és minden” - az antik görög bölcselet egyik fontos kifejezése a létezés kezdetére és eredetére. Ilyen vonatkozásban hasonló tartalmúnak mondható a logosz és az arkhé szavakkal is.
Kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b1/Jean-L%C3%A9on_G%C3%A9r%C3%B4me_-_Diogenes_-_Walters_37131.jpg
