Eljönnek azok is, akik távol laknak, és építik az Úr templomát. (Zak 6, 15)

Jézus Krisztusban ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által. (Ef 2, 22)

5555555555555592444444444455666666666666666.lé343é4é34é343é4é34é34é34é34é34é343é4é343é43é4é343é43é4é343é4é343é43é4é34é34é34é343é4é34é34é343é4é34é34é345;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; Megnyitottam egy üres dokumentumot, hogy megírjam a keddi elmélkedést. Ez volt úgy este hét körül. Közben viszont a gyomrom jelzett, hogy már nagyon éhes vagyok. Kimentem hát a konyhába, hogy megmelegítsem az előző nap főzött rántott leves maradékát. Isteni. Nagyon szeretem, amikor egy nyers tojást ütök a tányérba, és a lobogóan forró levest rászedem. Most még apróra vágott füstölt sajtot is tettem a tányérba, és közben kenyérszeleteket pirítottam hozzá. Aztán egy evőkanálnyi almaecet és kész. Fenséges. Ráadásul tegnap azt is sikerült kikísérleteznem, hogy rántást úgy is készíthetek, ha előzőleg apróra vágott hagymát pirítok az olajon. És ugye nem beszélve a pikáns fűszerezésről. Mert nem csak köménymag és piros paprika kerül ám bele, hanem … ja, elgaloppíroztam magam. Bocs. Templomépítés. Na szóval miután két tányérral megettem ebből a csodából, visszatértem a munkámhoz. Egyik macskánk azonban addig elkezdte a szöveg megírását. És nem volt szívem kitörölni. Szinte látom magam előtt a kis mancsait, ahogy a nyomtató tetejéről gyanútlanul rálép, nyújtózkodik, ásít, mosakodik, vakaródzik, megrázza magát, vagy csak átsétál a billentyűzeten. Ahogy próbálom megfejteni a hieroglifákat, valószínűsítem, hogy egy kicsit elidőzött most egy helyen. Persze azért rakosgatta a kis mancsait egyik helyről a másikra. Emlékszem, gimis osztálytársamtól, máig is jó barátomtól, Lacitól kaptam kölcsön Albert Ducrocq „Az anyag regénye” című, az Univerzum Könyvkiadó tudományos ismeretterjesztő sorozatában magyarul 1965-ben megjelent könyvét, amelyet elolvasva úgy nagyjából tizenhat évesen komolyan felülvizsgáltam addig biztosnak és megalapozottnak hitt materialista világnézetemet. Ott olvastam, hogy a jelenleg ismert Univerzum létrejöttének valószínűsége annyi, mintha ezer majmot ültetnének egy-egy írógép elé, és mindegyikük szó szerint ugyanazt az értelmes szöveget írná elsőre. A számokban nem vagyok biztos, de valami ilyesmi. És hát a Bibliával kapcsolatban is van ilyen mesénk. A Septuaginta, az Ószövetség görög fordítása arról kapta a nevét, hogy a Kr e. harmadik században hetven zsidó öreg bölcset bízott meg II. Ptolemaiosz, hogy az alexandriai könyvtár számára lefordíttassa velük a héber Bibliát, akik ezt hetven nap alatt el is végezték, és a hetven szöveg csodák csodája, megegyezett egymással. Istenem! Milyen jó lenne, ha a világunk sorsát jelenleg meghatározó emberi erők legalább annyira tudatosak és összeszedettek lennének, mint hetven legendabeli vén zsidó, vagy ezer kitalált majom! Hogy a macskámról már ne is beszéljünk. De hogy lehet virtuálisan templomot építeni? Márpedig ez a kérdés. Hiszen Jeruzsálemben már jó ideje csak a Siratófal őrzi a Jézus korabeli építmény emlékét. És ez már a harmadik volt ahhoz képest, amit Salamon király építtetett. Ha belegondolunk, hogy az több mint három és fél évszázadon keresztül állt, elképesztő időtáv. Miután a babiloniak lerombolták, majd jó hetven évre rá a hazatérő zsidók újjáépítették, az már nem volt az igazi. Szóval már az Ótestamentum népe számára sem volt ismeretlen gondolat, hogy a szent helyet átvitt értelemben vegyék. Sion, mint Júda maradéka, Sion, mint az egyház, Sion, mint egy női alak, aki szimbolizálja mindazokat, akik az Örökkévaló Istent méltóképpen imádják. Jézus szavai már egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a templom lehet az ő teste is, amelyet bár lerombolnak, de a harmadik napon felépül. Sőt, Pál apostol azt tanítja, hogy a mi testünk a Szentlélek temploma. Ugyanakkor Krisztus teste is templom, amelynek mindnyájan, akik benne hiszünk, az építő kövei vagyunk. Élő kövek. A vámszedő Zákeus otthona is templommá vált azáltal, hogy Jézus betért oda vendégnek. És az egyetlen igazi templom maga az egyház, a Krisztusban hívők közössége. Egymástól távol élő, egymást nem is ismerő emberek egy építményt alkothatunk egymással. És ebbe azok is beletartoznak, akik világnézetileg talán nagyon távol állnak attól, hogy az itt leírtakat komolyan tudják venni, ám lelkületükkel, életükkel mégis azt a minőséget testesítik meg, amit Jézus Krisztus megvalósított és megélt köztünk. "De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában;" - mondja Jézus. (Mt 8, 11) Most, amikor az elődeink által épített, egyetlen funkcióra szánt, templomnak nevezett épületekben ki tudja meddig nem tarthatunk rendezvényeket, megtanulhatjuk átélni, milyen is a lelki közösség, a lelki értelemben vett templom, amiről eddig csak olyan tisztes távolságból beszéltünk, mert nem voltunk rákényszerítve, hogy megéljük. Szóval akkor leszünk egymás számára kicsi, lelki értelemben vett lego kockák? A sarokkő már megvan. Csak félredobták az építők. Ideje megkeresni és hozzá igazodni.