Ember
május 26. tényleg kedd (de még hétfőn írtam)
Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. (Zsolt 14, 2)
Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. (Rm 12, 2)
Mindenek előtt köszönetemet szeretném kifejezni az érdeklődésért. A tegnapi posztom már majdnem késő este került ki, és ehhez képest már éjfél előtt több lájkot kapott, mint némelyik korábbi. Remélem, a szép zöld tavaszi színek hozták ezt. Egy picit ez reményt keltő.
Ugyanis egyelőre képtelen vagyok elszakadni a kert témától, mert muszáj eldicsekednem vele, hogy idén tavasszal életemben első alkalommal megmetszettem egy fát. Ezt a szegény őszibarack fát. Ennek ellenére, amint látható, néhány gyümölcs azért mégis teremni készül rajta. Neki valószínűleg több esze van, mint nekem.
A teremtett világ köszöni szépen, egész jól van, és nincs semmi baja a Teremtőjével. Csak valahogy mi emberek kavarunk be ebbe a képbe. Mondjuk azért ez nem is igényel nagy bizonyítást. Lásd pl. az előző napi gondolatokat.
Amikor tehát Pál „e világról”, mint helytelen igazodási pontról ír, akkor szerény vélekedésem szerint nem a felhőket, a fákat, a madarakat, a pitypangot, a Napot, Holdat, csillagokat, az Univerzum egészét, füvet, virágokat, vagy mondjuk a koalákat és a kengurukat, jegesmedvéket, vagy az esőerdőket és az óceánokat, sőt még csak nem is a Himalája legmagasabb csúcsait vagy a még éretlen barackokat érti alatta, hanem az embereket.
Nézzünk néhány példát! Mert lehetne például igazodási pont „Nagy Heródes”. Hiszen a nevében is benne van, hogy nagy. Fel tudott építtetni pompás palotákat, fürdőket, vízvezetékeket, lóverseny pályákat, erődítményeket, sőt, még a jeruzsálemi Templomon is sokat dolgoztatott. Mindezek közben mellesleg meggyilkoltatta több gyerekét, feleségét, szövetségesét. Némelyiket egészen brutális módon. Ahhoz azért kevésnek bizonyult, hogy Betlehem környékén egy csecsemőt megtaláltasson a szófogadó katonáival. Nem, talán mégsem kéne igazodni Nagy Heródeshez!
Lehetne igazodni viszont életben hagyott fiához, Heródes Antipáshoz. Hiszen neki is nagy hatalma volt. Bírta a rómaiak bizalmát, mármint inkább hagyták élni, mert ezt látták akkor reálpolitikailag a leggyakorlatiasabb opciónak. Remek ember volt. Szerette a bulikat, a nőket, a táncot és a zenét. Én biztosan jóban lettem volna vele, és nem szólok be neki meggondolatlanul, mint az a sápadt aszkéta Keresztelő János. Jézus viszont szóba sem állt vele. Sőt, válaszra sem méltatta. Egyszer, még korábban ugyan üzent neki, és rókának nevezte. Szóval lehet, hogy mégis át kell gondolnom, hogyan is vélekedjek Heródes Antipásról, mint viszonyítási pontról.
Folytassam Pilátussal? Vagy Kajafással? Néróval? Caligulával? Rettenetes Ivánnal, Raszputyinnal, Richelieu bíborossal, Hitlerrel, Sztálinnal, vagy a csíkos hátú vadmalacokra katonai helikopterről géppisztollyal vadászó cucilista eftársakkal? És hadd ne soroljam, hogy kikkel még. A mindenkori szervilis csőcselékről felesleges szót ejteni. Inkább ha valakinek kételye támad, hogy mit is érthetett vajon Pál „e világ” alatt, nézzen bátran utána a Wikipédián! Szerintem nem baj az, ha ez egy kivételesen rövid poszt lesz.
Azért a barackokkal kapcsolatban várnék egy kis elismerő visszajelzést.
