- Állítólag... legalábbis egyesek azt beszélik... Nem tudom, te mit hallottál róla, … de mértékadó véleményvezérek is képviselik ezt a vélekedést...

- Mit? Na! Mondjad már!

- Hát, hogy állítólag...

- Mit állítólag?

- Hát, hogy...

- Hogy?

- Hogy meg kell halni.

- Micsoda?

- Komolyan! Ezt mondják.

- Te szívatsz.

- Nem, nem. Most nem április elseje, hanem november elseje van. És különben sem vagyok vicces kedvemben.

- De most ez tényleg... akkor is. Ez ha igaz, akkor nagyon nagy gáz van.

- Hát ez az!

- Hát ez az!

- És minek születtünk meg egyáltalán?

- Na? Ugye? Mégis mi e véleményed?

- Hát, ez képtelenség. Biztosan csak egy bullshit. Egy hülye mém.

- És ha maga az élet egy hülye mém? Ha tényleg nincs értelme semminek?

- Figyelj, ha tényleg meg kell halni, akkor ez keresztül húz minden számítást. Akkor hiába születtünk, hiába élünk.

- Márpedig meg kell halni. És ez nem csak egy nézet a sok közül, hanem sajnos tény. Szóval ez túlságosan is rossz. Pláne így.

- Hogy így?

- Hát, hogy igaz.

- Jól van, én is tudom, csak eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha ezzel tényleg csak ijesztgetni akarna valaki, de valójában nincs is halál.

- Na, és így, hogy nem csak suttogják, meg állítólag, meg lehet, hogy igaz, meg némelyek szerint, hanem a halál az egy brutális tény, így mit mondjunk erre az egészre?

- Mit mondhatnánk? Semmit. Ha már egyszer megszülettünk, akkor iskolába járunk, tanulunk, aztán dolgozunk, házat építünk, fészbukozunk, táncolunk, énekelünk...

- ...és évente egyszer kimegyünk a temetőbe gyertyát gyújtani, egészen addig, míg majd egyszer már nem jövünk, hanem hoznak, és akik itt maradnak, azok majd értünk is gyújtanak gyertyát. De szép is ez ugye?

- Egy frászkarikát szép! Ez így jó szar! Valamit csinálni kéne!

- De hiszen csinálunk is. A gyertyagyújtással ha nem is megünnepeljük, de legalábbis demonstráljuk, hogy tudomásul vettük a halál tényét, és amennyire muszáj, számolunk is vele. De attól még az év többi napján, amíg lehet, éljük az életünket. Vagy ez így soványka?

- Eléggé. És az nem lehet, hogy a gyertyagyújtás egyfajta lázadás a halál ellen? Hogy csak azért is legyen fény, ne pedig a sötét?

- Talán segélykérés. Hátha odafentről valaki meglátja ezt a sok mécsest, és megsajnál minket.

- Megsajnál. Az lehet. Van is miért.

- Szerinted ezt érdemeljük?

- Mármint a halált, vagy a sajnálatot?

- Mindegy. Bármelyiket. Mindkettőt.

- Érdemelni? Az meg micsoda? Ajándékot, jutalmat, vagy egy kis duzzogást a másik részéről ki lehet érdemelni. De a halál nem túlzás egy kicsit?

- Túlzás, nem túlzás, ez van. Viszont egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy akinek hatalma van élet és halál felett, annak ennyi lenne a terve.

- Úgy érted, hogy mégsem a halálé lenne az utolsó szó?

- Hát...

- Fú, ez meredek. Hogy érted ezt? Hogy van valami túlvilág, vagy feltámadás, vagy ilyesmi?

- Hm?

- Komoly? És ezt honnan szeded?

- Állítólag... legalábbis beszélik... sőt, még mértékadó véleményvezérek is osztják ezt a meggyőződést.

- Apám, ez durva lenne, ha igaz!

- Miért? Nem tetszik?

- Nem hogy nem tetszik, csak ez annyira elképzelhetetlen. Ez azért már túl szép. Vagy szerinted nem?

- Hogy így?