Szép új világ
nem Huxley szerint
„Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.” (Ézs 65, 17)
„Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Mt 6, 10)
Egy sokak által naponta elmondott imádság, a „miatyánk” egyik kérése áll ma előttünk. Isten királyi uralmának megvalósulásáért, Isten akaratának érvényre jutásáért könyörög, aki e szavakat idézi. Ezzel egyben hitet is tesz arról, hogy a jelenlegi környezetét, amelyben él, nem tekinti minden tekintetben Isten akarata szerint valónak.
Minden egész eltörött. Homály, zűrzavar, ellentmondásosság, viszály, téves eszmék vesznek körül és befolyásolnak minket. Egy valaha volt, vagy inkább egy majdan megvalósuló tökéletes világ most még széttört üvegcserepeken tükröződő szilánkjait látjuk csupán. Isten országa közöttünk van, és rajtunk keresztül, bennünk valósulhat meg.
Ezért kérjük az Atyát, hogy ez legyen valóság számunkra. És amennyiben lehetséges, akkor a mi döntéseinkben, és az általunk megélt eseményekben mégis, már itt e földön is érvényesüljön az ő akarata. Illetve tudjuk a megélt eseményeket és jelenségeket, ha gyakran nem tetszenek is nekünk, mégis az ő akarataként elfogadni. Az ószövetségi igénk viszont meghökkentő.
Miért is?
Új teremtésről beszél. Jóllehet a Krisztus előtti időben ez nem volt jellemző. Legalábbis az Ótestamentum népének szent irodalmában csak egészen késői korban jelenik meg ez a gondolat. Nem túlzás azt mondani, hogy az ószövetségi könyvek többsége egy egészségesen „földközeli” (ha nem is mindjárt földhöz ragadt) szemléletet tükröz.
Az Istentől ajándékul kapott élet színtere nem más, mint ez a világ, és tartama nem más, mint a földi élet. Isten áldásának jele pedig a gazdagság, a sok utód és a hosszú, boldog, egészségben töltött élet. Ennek a világnak a pusztulása semmiképpen nem fér bele ebbe a látásmódba. Vagy ha meg is jelenik, akkor ítéletként, Isten haragjaként.
Az ember bűne miatt pusztulásra ítélt mostani helyett megjelenő „szép új világ” az apokaliptikában, vagy a vele rokon irodalomban jelenik meg először – úgy a Kr. e. 2-3. század körül. Ézsaiás könyvét a kutatók három történelmi korból összeállított műnek látják. Maga, a történelmi Ézsaiás próféta valamikor a 8-7. század fordulóján élt. Neve említésre kerül Ezékiás királlyal kapcsolatban is. Tőle származik a jól ismert, ádventben és karácsonykor sokat idézett „Immánuel jövendölés”. Történeti forrásokból azt lehet tudni, hogy valamelyik istentelen júdeai király – Manassé vagy Ámón – uralkodása alatt szenvedett vértanú halált.
A második Ézsaiás, vagy ahogy a bibliatudományban nevezik „Deutero-Ézsaiás” szövegei egy jó másfél évszázaddal későbbi, a hatodik század harmadik harmadát sejtető kort idéznek, amikor a távoli Mezopotámiába hurcolt nép számára megszólal a jó hír, az evangélium, miszerint Isten úgy rendelkezett, hogy visszatérhetnek hazájukba, és új életet kezdhetnek a régi romjainak eltakarítása és új építkezés után.
A harmadik, a Trito-Ézsaiásnak nevezett „szerző” inkább kései teológiai reflexió, a könyv teljes szövegében itt-ott megjelenő értelmező, de a könyv utolsó tizenegy fejezetét (56-66) nagyrészt ide sorolják. Ebből a szakaszból való a mai ótestamentumi idézetünk, ami a kontextust látva már nem is tűnik annyira meghökkentőnek. Hiszen nem sokkal utána ilyen mondat is szerepel ebben a fejezetben, hogy
a farkas a báránnyal együtt legel
Az újszövetségi kor teológiai gondolkodása már számol ezzel a világképpel. Itt jelennek meg hangsúlyosan az angyalok, mint Isten szolgái, a szabad szemmel nem látható és nem közvetlenül érzékelhető szellemi világ valósága, de a feltámadás és a halál utáni élet gondolata is.
Érthető, hogy ebben az összefüggésben a jelenlegi, szenvedésekkel teli világ pusztulása már nem egyértelműen félelmet keltő és szomorúságra okot adó tényként jelenik meg, hanem reménységként. A jelenlegi világ pusztulása, a helyette megjelenő igazi, a valóban Isten akarata szerinti világ megvalósulásának szükségszerű előzménye.
Nem árulok el titkot, hogy 2020 és 2021 fordulója, vagyis most csütörtök éjfél nem feltétlenül jelenti ennek a bekövetkeztét, habár a lehetősége ennek sem kizárt. Igaz, hogy sokan a 2020-as évszámot feketével és csupa kisbetűvel jegyzik majd fel a kis-könyvükbe, de attól, hogy holnaptól 2021-et írunk, még nem jön el egy szebb világ.
Ez a forduló azonban jó apropót szolgáltat arra, hogy akár a most elbúcsúztatott Óév keserű emlékeire, akár a jövőbe egyre több, vagy épp egyre kevesebb reménnyel tekintve mégis szembesüljünk egy fontos felismeréssel. Megerősödhetünk abban a bizalomban, hogy a hatalom, amely létrehozta ezt a világot, amelyben élünk, és benne minket magunkat is, ő nem tehetetlen, tudatlan és bumfordi, hanem intelligens, jóindulatú és hatékony. Az ő uralma alatt van minden. Már most, a tökéletlenségünkben és széttöredezettségünkben, csetlő-botló, esendő teremtményekként egy néha ellenségesnek és idegennek mutatkozó világban mégis belesimulhatunk az ő megvalósulóban lévő tökéletes akaratába.
Eljön számunkra az a pillanat, amit ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor az asszony szülés közben halálosan kétségbeesik a fájdalomtól, de amint felsír a baba, máris elfelejtett minden addigi rosszat. Vagy mint a gyerek, akit úttörő táborba küldtek, ahonnan könnyáztatta levelekkel könyörgi magát haza mindhiába, ám amikor a szüleik tiltása ellenére autóstoppal érte menő nővérével hazafelé vonatozik, már minden félelme feledésbe merült.
úttörő táboros kép forrása: https://mult-kor.hu/
Ja, amúgy meg B.Ú.É.K!
