Böjt
férfias uralom - szakmai szemmel
„Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!” (1Móz 1, 28-29)
Hamvazószerdára esett épp a soron következő lelkészi munkaközösségi gyűlésünk. Az a téma következett, amit az országosan előírtak közül pont én választottam: „Keresztyén felelősségünk a teremtett világban a kultúrparancs alapján.”
Felfrissítő intellektuális élmény volt számomra a készülés. Lapozgatni a héber Ószövetséget, a Lisowski Konkordanciát. Rácsodálkozni az eredeti szöveg és az első fordítások érdekességeire. Keresgélni a neten különféle ökológiai témájú cikkek után. Kikérni tudós kollégám, barátom véleményét, összegezni, konklúziót levonni, az utolsó pillanatig csiszolgatni a megfogalmazásokat, stb.
Újra és újra látóterembe került egy 2018-ban, Ausztráliában forgatott dokumentum film. Eredeti címe Dominion. Évekkel ezelőtt olvastam, hallottam róla, de most kerestem rá, gondolván, hasznos információkat meríthetek belőle az előadásomhoz. Magyar szinkronnal is megtaláltam Uralom címen. Többen is írták, hogy jól gondolja meg mindenki, belekezd-e a nézésébe. Bevallom, mostanáig sem jutottam el még a végéig. Az első percekben is többször meg kellett állítanom a lejátszást, néha meg úgy mentem ki a szobából, hogy a film tovább pergett.
Számomra túlságosan sokkoló volt látni, ahogy azok a szerencsétlen állatok, akiket eleve borzalmas körülmények között tartanak születésüktől pillanatától fogva, elszakítva anyjuktól, arra kényszerítve, hogy tömegesen a saját szarukban, hugyukban, meg egymás tetemén tapossanak vasketrecekkel körbezárva, mégis, még az utolsó pillanatban is élni akarnak, és minden erejükkel tiltakoznak a meggyilkolásuk ellen. Közben fura módon egy másik lény vált számomra egyre fontosabbá:
Az ember
Aki szívós, kitartó munkával kifejlesztette magában a totális empátiamentesség képességét. Már nem csak közönyös tud maradni mások szenvedése iránt. Erre a Jézus példázatában szereplő pap vagy a lévita is képes. Ők elfordított tekintettel haladtak tovább az úton, bajba jutott embertársuk mellett.
A valódi ember ezen felül még arra is képes, hogy eltökélten, szenvedélyesen, vagy épp tudatosan, hideg fejjel bántson másokat. És ahogyan az áldozatok az utolsó pillanatig küzdenek életükért, ő ugyancsak minden erejével küzdeni tud embertársai, vagy más, magához hasonlóan intelligens teremtménytársai elpusztításáért.
Nem önvédelemből, Nem hirtelen felindulásból
Tudatosan, hideg fejjel, előre kitervelten. Tömegesen. Gondosan felépített terelő karámokkal, fémesen kattogó-csattogó, csikorgó, elektromos zajjal működő, acélból, kifejezetten erre a célra tervezett és legyártott gépekkel. Ezen felül sokkolóval, előre odakészített lőfegyverrel, mérnöki precizitással kialakított gázkamrával, nemes egyszerűségű vasdoronggal, kampóval, hegyes késsel, bakanccsal rugdosással, puszta kézzel, forró vízzel. Vagy éppen szemétlapáttal száz számra félig agyonverni, majd elevenen elégetni, géppel ledarálni, vagy csak egyszerűen komposztálni magához hasonló lényeket, akiknek
orrában az Úr lehelete van
(1Móz 7,22) Csak mert még mindig mozognak, sikoltoznak, bégetnek, csipognak, ellenállnak, segítséget várnak – ámde húsuk, zsírjuk, csontjuk, bőrük, tejük, tojásuk, bundájuk – gyilkosaik szerint értékesebb az életüknél. Mindezt magasabb célokra, vagy ősidőktől meglévő hagyományokra hivatkozva, de legfőképp a felsőbbrendűség biztos tudatában.
A konszolidált fogyasztók mindebből persze semmit nem látnak. Csak a légkondicionált bevásárlóközpontok hosszú polcain sorakozó, ízlésesen csomagolt finomabbnál finomabb termékek között válogatnak. Néha talán bosszankodnak, amikor a lefóliázott csirkemellfilé a kibontáskor sárga, nyúlós és büdös.
Nem baj, vágd csíkokra és pirítsd meg alaposan sertészsíron
rakjál rá jó sok fokhagymát, sót és fűszert, párold addig, amíg omlós nem lesz. Tejfeles szafttal a legfinomabb. Vagy forgasd meg felvert tojásban és morzsában, majd süsd aranybarnára. A gyerekek is nagyon szeretik. Így is ott marad némi bosszankodás:
persze, mert az uniós bürokraták
azt hazudják, hogy minden, amit a boltban lehet kapni, az egészséges. Pedig telenyomják az állatokat mindenféle hormonnal meg antibiotikummal, utána meg vegyszerekkel tartósítják a húst. Ha nem figyelsz oda, rovarport szórnak a süteményedbe, és chemtrailt a fejedre. Programozzák az életed idejét az oltásokkal, közben meg követik a GPS-edet, hogy merre mozogsz.
Micsoda egy világ ez!
Hamvazószerdán kezdődött a nagyböjti időszak. A keresztyének ilyenkor Jézus negyven napos pusztai böjtölését igyekeznek lélekben megélni, magukhoz közel hozni. Valaki talán épp azért nem olvassa ezt a blogot most, mert megfogadta, hogy ez idő alatt megtartóztatja magát az internet fertőjétől. Van, aki csokit nem eszik, van, aki a dohányzással küzd, vagy az alkohollal. Van, aki nemi önmegtartóztatással kísérletezik, és egy ideig nagyon büszke is magára. Van, aki péntekenként amúgy sem eszik húst, és csak mosolyog a többiek műkedvelő vallásosságán.
Jézus, az Isten fia meg annak idején leszállt közénk, testet öltött, halászokkal barátkozott, sőt báránysültet is evett. Aztán meg elszenvedte azt, amit egymással művelünk. Vagyis az áldozatokkal azonosult. Maga is áldozat lett. Áldozati bárány. Ugyanakkor győztes oroszlán is. Ilyen gazdag az egyházi szimbolika. Így aztán biztosak lehetünk benne, hogy ha Jézus ma testben köztünk élne, akkor vagy egy állattenyészetben dolgozna decens, fazonra igazított arcszőrzettel, menő csajozós tetkókkal a kigyúrt vállán és a karján, birkákat rugdosna, csirkéket verne agyon lapáttal. Vagy zsoldoskatonaként kalapáccsal verné szét dezertőr társa üllőhöz celluxozott fejét, miközben ezt ordítaná: „azért hoztunk ki az életfogytról te köcsög, mert azt hittük, hogy aki gyilkos, az tényleg fasza gyerek, de te egy nulla vagy vaze!” De az is lehet, hogy Jézus nem ezt csinálná.
Nagyböjt van
A lelki elmélyülés ideje. Szóval csak azt akartam a fentiekkel mondani, hogy érdemes sok mindenfélén néha elgondolkodni. Persze nyilván nem csak nagyböjtben.
