Szex
meg minden más
A közbeszédben újra meg újra visszatérő téma a szexualitás. Többnyire problémaként. Hogy például milyen lealacsonyító a pornó. Meg a prostitúció. Meg hogy mennyire fellazultak az erkölcsök mostanában. Például sok a válás meg a félrelépés. A mai fiatalok meg korán kezdik, és simán lefekszenek bárkivel. Ráadásul itt vannak a buzik is. Bőrtangában riszálják magukat. Az óvodásokat meg át akarják operálni másik neművé. Bezzeg régen.
A szexualitás az ember életének talán legintimebb területe. Olyan, mint a jéghegynek az a része, ami víz alatt van. A látható rész a publikus élet. Munka, család, rokonok, barátok előtti megjelenés, társasági érintkezések, bevásárlás, kirándulás, nyaralás, erről készült facebook posztok, lakás, kocsi, közösségi lét a kocsmai haveri körtől a legszélesebb közéleti nyilvánosságig – kinek-kinek a társadalmi státusza, érdemei, eredményei, rangja, népszerűsége, vagy épp saját exhibicionizmusa és narcisztikussága mértéke szerint. Ez, ami látszik. Az egésznek kb az egyhetede.
A többi szex
Lehetséges ellenvetések elkerülése érdekében megemlítem, hogy kétségtelenül az anyagcsere bizonyos fázisai is az intim területek közé tartoznak az ember esetében, de ennek azért meglehetősen prózai és racionális okai vannak. Ennek ellenére, ez a terület mégis sokkal kevésbé intim, mint a szexualitás. Elég ha arra gondolunk, hogy a táplálék bevitelének aktusa kifejezetten a közösségformálás, az ismerkedés, valamint a megélt közösség kifejeződésének egyik fontos, sőt szinte elmaradhatatlan velejárója.
Létezhet-e bármilyen ünnep – a legszűkkörűbb családi eseményektől a legnagyobb felhajtással megszervezett és minél inkább publikussá tett össznépi, pláne nemzetközi hajcihőkig – közös kajálás nélkül? Legyen az puccos, pezsgős-kaviáros állófogadás, akár asztal mellett szép terítékről elfogyasztott hét fogás, netán papírtálcáról majszolt virsli, majonézes krumpli vagy szendvics. Ezek fogyasztása közben pedig senki nem bújik paravánok mögé, sőt, teli szájjal, testközelben beszélgetnek egymással az emberek. Érdekes viszont, hogy épp a legeredendőbb, legősibb, legmeghittebb és legszentebb táplálkozás, a csecsemő szoptatása válik időnként botránnyá – váróteremben, tömegközlekedési eszközökön, vagy bármely más nyilvános helyen.
Vajon miért is?
Talán mert egy fedetlen női emlő valamiképpen a szexualitást idézi? Ugyanakkor az országút szélén álló járműve mellett hugyozó férfi látványa teljesen megszokott és elfogadott. A fingás meg... ha más csinálja, akkor pfuj, ha én, akkor meg vicces. Különben is, kinek van joga ítélkezni. Már ha rólam van szó ugye. Mert én bárki felett bátran, bármikor, bármilyen ügyben szívesen ítélkezem. És nincs figyelembe véve semmi mentő körülmény.
De visszatérve a szexualitáshoz. Azt állítottam, hogy a jéghegyhez hasonló az arány az ember életében az összes létező látható, publikus megnyilvánulás és a szexualitás között. Hat az egyhez. A szexualitás javára. A publikus megnyilvánulások ráadásul tudatosan tematizáltak, tendenciózusan szerkesztettek, fotosoppoltak, fényezettek, álságosak, nem a valóságot mutatják. Ezt mindenki tudja. Mások esetében nem is mulasztjuk el szóvá tenni.
A szex viszont alapvetően mocskos. Már persze ha jól csinálják. Rosszul meg minek. Akkor már inkább a semmi. Habár a teljes önmegtartóztatás – azon kívül, hogy lehetetlen, ráadásul még egészségtelen is. Meg aztán semmi értelme.
Arra gondoltam, hogy szentelek néhány gondolatot ennek a témának, ha már annyira jelen van a vallási közbeszédben. Legalábbis vannak, akiknek mindenről ez jut eszébe. Még a párizsi olimpia megnyitó ünnepségéről is. Mert hogy buzik, meg törpék, meg kövér nők és kékre festett akármik. Mintha a felsoroltak nem emberek lennének. Vagy legalábbis nem kéne mutogatni őket. Pláne nem az olimpián. Ami a nemes versenyről szól. Persze csak ha nem kezdenek a bivajbaznádi kocsmában is az X meg Y kromoszómákról vitatkozni. Mert amúgy az teljesen oké, hogy ököllel ütik egymás fejét a emberek. A többiek meg nézik, és éljeneznek meg pfujolnak. De visszatérve az ünnepségre: egyértelmű ugye, hogy Jézust gúnyolták. Mi mást is tettek volna ezek az agyhalott, nyugatalkonyon merengő libsik? Bezzeg vannak olyan vallások, ahol következetesek a hívek, és nem csak beszélnek a felnégyelésről meg a megnyúzásról. Ja, de amúgy semmi beteg gondolat, ez csak úgy jön. Érted, hát az ember indulatos. A normalitás velejárója. Mert látható, hogy hova jut így a világ, ha a felnégyelni vágyók és a felvilágosodásban az ördög munkáját felismerők nem hallatnák folyamatosan a hangjukat. És valamit azért csak tenni kéne. Mi lesz így szegény "Jóistennel", ha mindenki elfordul tőle, vagy csak röhög rajta. Vannak azért biztató jelek. Egy tökös HÖK elnök végre a sarkára állt, és a gólyatáborból kitiltotta a kotont. Már maga a technikai megvalósítás izgalmas lehet. Feltételezhető, hogy a felsőfokú tanulmányaik megkezdésére készülő vidám fiatalokat meg fogják motozni, hátizsákjaikat kiüríttetik, cuccaik közt turkálnak idegen emberek. Fő az önfeledt jókedv és a beilleszkedés. Tudjad, hogy hol a helye a kotonnak. Meg neked. Tény, hogy a korábbi években ronda dolgokat lehetett hallani ezekről a beavató bulikról. Erőszak, megszégyenítés, hasonlók. Most legalább a szexet megpróbálják száműzni. Nemes kezdeményezés. Én meg belekezdtem egy kis videó sorozatba, amelyben bibliai történeteken és élethelyzeteken keresztül szeretnék egy kicsit elmélkedni arról, vajon a Teremtő, az Örökkévaló hogyan is viszonyul ehhez a témához. Az első három már el is készült. Az alábbi linkeken megtekinthetők:
