Ég a gyertya ég...
gyertyagyújtás ádventi gyertyagyújtás Balassagyarmaton
Gyertyagyújtás. Többféle áthallásra is lehetőséget ad. Nem olyan régen, mindenszentek ünnepén és halottak napján még a temetőket borította furcsa lidércfénybe milliónyi mécses lángja. Az elhunytakra emlékeztünk. Ez a hivatalos álláspont. De mindnyájan tudjuk, hogy sokszor épp a tényleges emlékezést vagy a lelkiismeret hangját lehet ezzel hatékonyan távol tartani.
Van azonban kevésbé komor, sőt épp ellentétes tartalmú gyertyafény is. Gyertyát gyújtanak a friss szerelmesek az ünnepi vacsora asztalon a romantikus hangulatért. De van egészen gyakorlatias gyertyagyújtás is. Gyertyával mennek a borospincébe rutinos öreg szőlőművelők, hogy megállapítsák, az odalent erjedő murciból árad-e még a mérgező szénmonoxid.
Gyertyát gyújtanak gyászolók, az év bármely napján, tragikusan elhunyt szeretteik emlékére. Gyertyák és mécsesek százai gyúlnak és gyűlnek egy-egy szörnyű és ésszel felfoghatatlan ámokfutás, vérengzés vagy baleset helyszínén. Néha fénykép vagy név is kerül a gyertya mellé. Ezeket a gyertyákat legkevésbé a fény miatt gyújtják. Jelentőségük szimbolikus. Az apró láng, mintha csak magát az életet jelképezné. Gyorsan ellobban, és azután kihuny. Tehetetlen dühünk, fájdalmunk, „csak azért is” reményünk apró lángocskái ezek.
Katolikus templomok örökmécsese Krisztus állandó jelenlétére utal. Batthyány örökmécsese pedig a hazáért életüket áldozó mártíroknak állít emléket. A történelemben ugyan meg nem valósult, sőt eltaposott, ámde a vaskos materialitással szemben mégis igaznak bizonyuló és nemes eszmék magasabb rendű valóságát hirdeti. Gyertyát gyújtunk az istentiszteleten, néha egy beszélgetéshez, vagy egy jó ebédhez is. Persze gyertyát gyújtottunk régebben áramszünet esetén is. Már ha megtaláltuk. Mostanában a lámpaként is használható telefonok világában erre egyre ritkábban és egyre kevesebbeknek van szükségük.
Miért gyújtunk ádventben gyertyát?
Ha valaki utána néz, akár most is, pár perc alatt az okos telefonja segítségével könnyen megtudhatja, hogy legelőször Johann Hinrich Wichern (1808–1881) misszióalapító evangélikus lelkész 1839-ben, az általa alapított hamburgi gyermekotthonban készített ádventi koszorút. Egy nagy, örökzöldekkel díszített kocsikereket vittek a házba, amelyet körberaktak 24 gyertyával, és ezeket december elsejétől kezdték meggyújtani. Ez vált hagyománnyá egyszerűbb formában, már csak a négy ádventi vasárnapra utalva, először az evangélikus egyházban, majd terjedt el az egész keresztyén világban is.
Egy gyertya már ég. Ma meggyújtjuk a másodikat. És lesz még kettő. Ez azonban csak az idei karácsonyig terjedő időre vonatkozik. Hogy Krisztus valójában mikor jön el újra, azt egyikünk sem tudja. Amikor ezeket a sorokat írtam, még nem lehettem biztos abban sem, hogy lesz-e alkalmam felolvasni őket.
Ha tehát ezeket a mondatokat olvasod, az azt jelenti, hogy még megéltük 2022 december 4-ét.
Mégis, mire gyújtsunk ma este gyertyát? Szerelemre? Halottaink emlékére? Krisztus jelenlétére? Az örök igazságra? Vagy próbaképpen, hogy elalszik-e, mert még túlteng a szénmonoxid? Óvatosságból, hogy talán ilyen mélyre még nem kéne menni?
Milyen gyertyagyújtás ez? Romantikus? Szerelmes? Forradalmi? Megbékélős? Belenyugvó? Emlékező? Gyakorlatias? Gyászos? Mondom tehát.
Kézenfekvő és aktuális, hogy gyújtsunk gyertyát például a pedagógusokért, a diákokért, a magyar közoktatásért, egészségügyért, szociális ellátásért, a demokratikus intézményrendszerért, a kisemmizettekért, a hajléktalanokért, a háborúk áldozataiért, a menekülni kényszerülőkért, a bármilyen ürüggyel megbélyegzettekért, a munkásokért és vállalkozókért, a kilátástalan helyzetben élőkért és haldoklókért, az úton levőkért és bebörtönzöttekért, de a kormányokért és képviselőkért is, és minden emberért. Hadd kérjem, hogy gyújtsunk gyertyát a világosságért. És ne csak szimbolikusan, hanem nagyon is konkrétan: fejekben és szívekben. Krisztus, az Isten fia visszatérése egyre közelebb van. A Szentlélek világossága ébressze fel mindenkiben: áldozatokban és agresszorokban, sodródókban és döntéshozókban, dönteni képtelenekben és mindig rosszul voksolókban, szerelmesekben és gyászolókban, és minden emberben az igaz lelkiismeretet, hogy amikor valóban eljön, márpedig nagyon gyorsan eljön a megváltó és ítélő Úr, akkor készenlétben találjon minket, és ne kelljen sercegve megsemmisülnünk az ő tekintetének lángjától. Emlékeztessen mindnyájunkat erre ez a második felvillanó, ártatlan gyertyafény.
