Előírhatok nekik ezernyi törvényt, azt gondolják, nem tartozik rájuk. (Hós 8, 12)

Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. (18, 37)

Soha nem használtam magamra azt a kifejezést, hogy konzervatív. Viszont tisztelem a törvényeket. Az emberek által alkotottakat is. Alapvetőnek tartom, hogy az írott és íratlan szabályok nem azért vannak, hogy fittyet hányjunk rájuk. Bosszant, amikor valaki örökké a kiskapukat keresi, vagy ürügyet talál rá, hogy miért szegje meg őket mégis lépten-nyomon. Pláne, ha valaki, aki megteheti, a saját kénye kedve, vagy pillanatnyi érdekei szerint alkot újabb és újabb szabályokat csak azért, hogy másokon számon kérhesse azokat.

Isten törvényei nem ilyenek. Ahogyan az Úr örökkévaló, úgy az ő törvénye is örök érvényű. Egyetlen szabály van, ami az emberre vonatkozik, ez pedig a szeretet. Az Ószövetség népe számára előírt szabályok is az emberi közösséget szolgálták. A nép azonban, rossz vezetőiknek köszönhetően jobbnak látta inkább, ha maguk csinálta bálványokat imád, távoli idegen népek szokásaihoz igazodik és társadalmi igazságtalanságokat tart elfogadhatónak.

Sok olyan ember alkotta törvény van, amiről valóban úgy érzem, nem tartozik rám. A lehetőség szerinti békesség érdekében ezeket is törekszem betartani. Isten törvényéhez azonban közöm van. Nem kell belőle ezernyi. Azt gondolnám, nem szükséges külön a szájunkba rágni, hogy a vakot ne gáncsoljuk el, és a süketet ne gúnyoljuk ki. De igen, a mózesi törvényben ilyen is szerepel. Úgy látszik, az ember már csak olyan, hogy még erre is szükség van.

Meg még mennyi minden szerepel a törvényben, aminek a nagy részét senki nem vette komolyan már évszázadok, sőt évezredek óta, ám néha mégis elő-elővesz valaki néhány passzust, csak hogy mások orra alá dörgölje. Pedig Isten mindig is csak egyet akart velünk. Azt, hogy szeretettel legyünk egymás iránt, és mindenek előtt szeressük őt. Annyira úgysem tudjuk szeretni, mint amennyire ő szeret minket. Ez az igazság.

Jézusnak ezt a mondatát első olvasásra a hegyi beszéd tanításaihoz sorolnánk. Csakhogy ezeket a szavakat megkötözve, a felette ítélkező helytartóhoz intézte. Kell nekünk ilyen igazság, aki a kereszten végzi? Kell nekünk ilyen törvény, ami nem érvényesül? Kell nekünk ilyen Isten, amelyik hagyja mindezt? Közünk van ezekhez?

Egy biztos: nincs más igazság, mint Jézus, nincs más törvény, mint a szeretet, és nincs másik Isten, mint az, akit Jézus által Atyának nevezhetünk. Nagyhéten, Jézus szenvedésére emlékezve különösen is aktuális, hogy számot vessünk azzal, vajon hogyan is viszonyulunk ezekhez.

Mi az ami rám tartozik? Jézus szavára hallgatok-e? Van-e közöm az igazsághoz?