2020. ápr 17.

Megbízható sziklavár

írta: pistibacsi
Megbízható sziklavár

április 17. péntek

Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. (Zsolt 71, 3)

Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. (2Tim 4, 18a)

3147-katskhi-gruzja-e1523539491506.jpg

a képen a Grúziában található Katskhi hegyoszlop, melynek tetején épült kolostorban egyedül él egy othodox szerzetes. forrás: https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2018/04/13/szerzetes-katshki-szikla-gruzia/

 

Ugyanebből a zsoltárból vett mondatról elmélkedhettünk jó két hete, április másodikán. Ennek a felirata: „Öregember könyörgése”. Ez a vers a böjtöt megelőző, úgynevezett „ötvened” vasárnap bevezető zsoltára. „Esto mihi” Ebben a mondatban azt fogalmazza meg az imádság szerzője, hogy szüksége van egy megbízható és stabil támaszra, amiben/akiben soha nem csalódik. A hosszú évek alatt nyilván volt alkalma megtapasztalni, hogy emberek közt ilyet nem talál. A legbizalmasabb jó barát, vagy a legodaadóbb szülő sem képes megtartani, megvédeni. „Ha apád és anyád elhagynak is, én veled vagyok” - mondja az Úr. És itt nyilván nem arra gondol, ami manapság sajnos szintén gyakran megtörténik, hogy valóban sorsára hagyja kicsinyeit egy szülő. Hogy aztán azért-e, mert szimplán felelőtlen, esetleg valamilyen szenvedély rabja, vagy mert olyan lelki és egzisztenciális terhek nehezednek rá, amelyekkel képtelen megbirkózni, azt nem mindig lehet kideríteni. De a bibliai szöveg biztosan nem ilyesmire gondol, hanem a természet úgymond elfogadott rendjére, miszerint a szülők előbb távoznak el a minden halandók útján, mint a gyerekeik. Következésképpen egy szülő bármennyire is szeretné fogni a gyereke kezét annak élete végéig, ezt nem teheti meg. A gyerek kell hogy elengedje a szülőjét. És még ez a jó, hiszen amikor fordítva történik, az a legsúlyosabb tragédia. A szülő tehát nem képes egy életen át stabil támasz lenni. És a barát sem. Egyszerűen azért, mert a barát is ember. Neki is vannak gondjai, és megtörténhet, hogy épp egyszerre kerülnek mindketten mélypontra, amikor egymásra számítanának, de hiába. És mivel a barát is ember, ő is válhat hűtlenné, idegenné, eltávolodhat tőlem, elárulhat, megtagadhat, elfelejthet, kiábrándulhat belőlem, ellenem fordulhat, vagy közönyössé válhat irántam. A barát nem kőszikla. Márpedig nekünk egy erős kősziklára van szükségünk, ami nem inog meg, ami megbízhatóan mindig ott van és rendelkezésre áll, amiben nem lehet csalódni húsz, harminc, vagy negyven esztendő után sem. És ennek alapján ki kell mondani, nem bizonyul stabil, megbízható sziklavárnak a társadalom jól felépített és agyonadminisztrált szociális és egészségügyi ellátórendszere sem. Hiszen negyven tisztességgel ledolgozott év után az adót és járulékokat rendszeresen fizető honpolgár egyszer csak azt kapja az arcába, hogy a büdzsé nem tud ennyi nyugdíjast „eltartani”. Vagy épp az elfekvőben nyugvó, folyamatos ápolásra szoruló nagymamát kell hazavinnie a három műszakban dolgozó gyerekének, mert a járványra tekintettel fel kell szabadítani kórházi ágyakat. Számítottam valamire, tettem is érte, és most, amikor a legnagyobb szükségem lenne, csalódnom kell. De a zsoltáros nem csak a vágyat és a szükséget fogalmazza meg, hanem azt is megvallja, hogy Isten valóban ilyen erős sziklavárnak bizonyul a szükség idején. „Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem” (19-20. versek) És ugyanezt a bizonyosságot erősíti meg Pál apostol is, amikor ezt írja fiatalabb tanítványának, Timóteusnak: „Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába.” Forduljunk tehát Őhozzá bizalommal!

 

Szólj hozzá

keresztény biblia evangélikus keresztyén grúzia öregség gondoskodás orthodox megbítható