Angyaltemető
az évadban utoljára május 16-án
Szerelmes lettem Csáki Ritába. Első látásra. De már hallom is a fotelsznob miszter vagy miszisz diszlájk emelkedett szónoklatát arról, hogy a Budapest fölött az ég mennyire egy szájbarágós, hatásvadász, uncsi, koncepciótlan öncélú pecsvörk három órás éjszakai séta a balesetveszélyes Rumbach Sebestyén utcában keresztbe kas vagy ötször legalább.
Nekem meg bejött. Nem éreztem elbaszott estének. Sőt, még néha bőgtem is. Főleg, amikor a Nietzsche idézetet hallottam, hogy majd ha mindnyájan megtagadtatok, akkor jöjjetek vissza. Menszátor Héresz Attila és elsőként említett angyaltársa szemkontaktusa vérfagyasztó, a szó legnemesebb értelmében. Amúgy sem nagyon szokik a ember színészekkel szemezni, pláne munka közben. Mármint az ő munkájuk közben. Itt meg majdnem mindig. Nekem a Montreáli Jézus jutott még eszembe róla, de persze az egész másról szól.
Vagyis nem tudom
Mert alapjában véve minden arról szól, amiről neked, nézőnek, vagy ez esetben résztvevőnek szól. Nekem leginkább arról, hogy tényleg érdemes kipróbálni, mit jelent embernek lenni. Ha másért nem, hát a szerelemért. Meg aztán ott vannak még a különféle illatok, színek, ízek is. Vagy egy jó sör.
Másnapra amúgy beborult az ég Budapest fölött, és délelőtt esett az eső is. Valahogy nekem ez sem tudta elrontani a jó kedvemet. Sőt, bátrabban játszottam a saját szerepeimet. Mintha kicsomagolnának valami lepelből. Ja, az Lázár volt? Akkor engedjétek elmenni. Vagy ha Jairus lánya, akkor meg adjatok neki enni. Ha meg a naini ifjú özvegy anyukája vagy, akkor ne sírj. Hiszen az egész élet egy filozofikus vígjáték.
https://rs9.hu/budapest-folott-az-eg/
