Akkor éjjel megjelent Gibeónban az Úr Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte: … adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között (1 Kir 5b-6a.9)

Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára (Fil 1, 9-10)

kép forrása: https://filantropikum.com/

Leegyszerűsített, népies változatban, sőt, még a Biblia magyar fordításainak címfeliratában is így szerepel ez a történet: „Salamon bölcsességet kér Istentől”. Persze, mint ahogy „Józsefet eladják testvérei”. Pedig végül nem is a testvérei adták el rabszolgának Egyiptomba, csak tervezték, mert mire odaértek a kiszáradt kúthoz, amibe beledobták, addig tanakodtak, hogy már egy kereskedő karaván arra járt, észrevették és kihúzták. Na, de ne kötekedjünk.

Szóval Salamon bölcsességet kért? Persze, hiszen Salamon a bölcsességéről volt híres messze földön. Van róla példatörténet is: „vágjátok ketté a gyereket!” - mire az igazi anyja felkiáltott, hogy inkább adják a másik nőnek, csak ne öljék meg. Bertolt Brecht Kaukázusi krétaköre is erre a történetre épül. És sok más valakit is megihletett: írókat, képzőművészeket.

Emlékezetem szerint, néhány napja már módomban állott elmélkedni egy kicsit Salamonról. Arról, hogy a nevében is benne van a „békesség”, meg arról is, hogy ő építtethetett templomot Jeruzsálemben az Úrnak, apja, Dávid helyett. Meg a Prédikátor könyvéről, amit neki tulajdonítanak. Meg a gazdagságról, az ezer feleségről, stb...

Azért ez a sztori megéri, hogy egy kissé körüljárjuk. Egyrészt, mert tényleg a ma élő nemzedékek leginkább az „agresszív kismalac” verziót ismerik; miszerint a jó tündér, vagy a visszadobott aranyhal, vagy bárki is legyen az, felajánlja neki a kívánság lehetőségét, az meg jól elcseszi. De hát ez egy farkába harapó kígyó, hiszen már ahhoz is némi bölcsességre van szükség, hogy mit kérjen az ember. Legalábbis aki nagyon sötét, az nagy valószínűséggel nem nagy királlyá válik, hanem egy agresszív kismalacról szóló vicc címszereplőjévé.

Salamon történetét olvasva bizonyára mindenkinek a hatalom, a hosszú élet, a gazdagság, az ellenségek leigázása jutna eszébe, ahogy erre ki is tér a szöveg, meglehetősen körültekintően. A fiatal trónörökös azonban ezt feleli – és itt legyünk nagyon precízek és korrektek, mert nagyon nem mindegy a megfogalmazás! – „adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között”.

Na jó. Tanulmányt azért itt most nem fogunk írni a „jó és rossz megkülönböztetéséről”, ami eredetileg az édeni tiltott fa gyümölcsének a halálos átka, sem a „jó kormányzásról” és a „fejedelem erényeiről” amelyeket tény, hogy nem csak Machiavellitől, hanem Erasmustól is illene megtanulni a mindenkori politikai vezetőknek, et cetera. Sőt, még arra sem szeretnék részletesebben kitérni, hogy Salamon magát „szolgaként” aposztrofálta.

Egyetlen mozzanatot szeretnék kiemelni: „Istennek engedelmes szív”. Ízlelgessük. Barátkozzunk vele. Mit értünk Istennek való engedelmesség alatt? Pláne abban az értelemben, hogy az nem külső kényszer hatására, hanem belülről fakad? Hiszen guruk, tévedhetetlen tanító mesterek százával kínálják egyedül üdvözítő portékájukat akár az internet népének, akár a még mindig a Gutenberg galaxisban ténfergő huszonegyedik századi vándoroknak.

„Vedd meg, olvasd el, kövesd, és sikeres leszel. Három lépés, négy lépés, öt lépés, tíz lépés, instant bölcsességek.”

Amúgy sok igazság van ezekben, tehát nem akarok felszínesen ízléstelenkedni. Igen, néha tényleg kell, hogy úgymond „önző” legyél, néha el kell tudnod „engedni” valamit vagy valakit. Néha le kell tudnod tenni a félig telt vagy félig üres poharat, vagy tudnod kell függetleníteni magadat mások ítéletétől és véleményétől, és a jó barát tényleg a bajban, vagy inkább a sikerben ismerszik meg, stb. Ilyen emelkedett bölcsességek nagyjából félpercenként találnak meg minket a facebook-on, többnyire egy naplementés, vagy behavazott hegycsúcsos, netán kézen fogva sétáló öreganyós-öregapós fotóval a háttérben.

Ezért hát emelem poharam az összes valaha élt bölcsre: Paulo Coelho-tól és Anthony de Mello-tól, a Dalai Lámán és Szent Második János Pál Pápán át akár Popper Péterig, vagy Csaba testvérig, még ha az idézett formában nem is ők mondták az inkriminált bölcsességet, hanem olyan erkölcsi hatalmasságok, akiknek a nevét inkább nem említem, mert kiperelnék a szart is belőlem hitelrontásért.

Maradjunk annyiban, hogy Salamon Istennek engedelmes szívet kért. És ha már ez a történet elibénk került, érdemes megnézni a szövegkörnyezetet is. Salamon ugyanis nem csak öreg korára lett bálványimádó, az ezer felesége kedvéért, hanem így is kezdte a pályafutását. Felejtsük el tehát a teljesen tiszta ügyeket. Áldozóhalmok voltak az országban, és a deuteronomista történetíró eléggé korrekt volt hozzá, hogy ezt ne is hagyja szó nélkül.

Mielőtt ugyanis felépült volna a Sion hegyén a templom, Gibeónban volt egy oltár, amelyik az összes sok közül a legesleginkább legitimnek számított Mózesre hivatkozva. És Salamon itt mutatott be egy nem akármekkora áldozatot az Úrnak. Mert igaz ugyan, hogy tudta ő jól, hogy egy az Isten, meg hogy őt nem lehet összehasonlítani holmi földi bálványokkal, de ha egyszer a nép a különféle halmokon mutatott be áldozatot, akkor Salamon is kénytelen volt valamennyire ehhez tartani magát.

Elképzelhetjük: Feleségül vette az egyiptomi fáraó lányát. Ő az elsők között volt az ezer feleség közül. A béke érdekében. És akkor most próbáljunk meg kristálytiszta monoteizmust bevezetni a nép számára, amit ráadásul meg is értenek.

Voltak uralkodók, akik többet feltéteztek a rájuk bízottakról, mint amit megérdemeltek volna. Legalábbis felfelé igyekeztek húzni őket, nem pedig lezülleszteni. Ilyen volt például Salamon. És voltak olyanok is, akik bár nem uralkodók, csak annak szeretnének látszani, de hülyének nézik azokat, akiknek felelősséggel és számadással tartoznak. Némelyikük, ha olyan kedve van, „félázsiai népségnek” titulálja a főnökséget, és ezek ellenére mindig marad elegendő rajongó, aki tapsoljon neki. Még ha sokan ki is migrálnak eközben a karmai közül. Sebaj, mert jönnek helyettük bukott diktátorok és köztörvényes bűnözők. Majd ők megoldják a demográfiai válságot.

Egy apró szívességet majd azért valamikor kérünk. Sőt, most. De ne félj, nem tőled, hanem az Istentől. Ráadásul a te érdekedben (ja igen, a te érdekedben is, kedves ezer évben egyszer születő kivételes tehetségű államférfi és minden hódolója): „hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes”.