Szó és szófogadás
Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap - 2020. június 14.
(Ezékiel próféta könyve 2, 1-10) Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled! Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám. Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr!... Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele – hiszen engedetlen nép ez –, majd megtudják, hogy próféta volt közöttük. Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez! Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked! Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne. Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.
(Lukács evangéliuma 16, 19-31) Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához, mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.
Azon gondolkodtam el, hogy mi is ez a prófétaság, meg mi is az, hogy Isten szava, más néven Isten igéje. És hogy van az, hogy Isten teremtette az embert, és az emberek mégsem hallgatnak az ő szavára. Nincs itt valami elrontva? Olyasminek tűnik ez nekem, mintha megvennék egy konyhai háztartási gépet, mondjuk egy aprítót vagy turmixot, és amikor otthon össze akarom rakni, kiderül, hogy az alkatrészek nem illenek egymáshoz. Hát nem azért szól Isten igéje, hogy hallgassanak rá? Miért nem működik?
Ilyenkor szokott majdnem mindenki előjönni azzal, amitől borsódzik a hátam, és dühös, csalódott és szomorú leszek, „mert az Isten szabad akaratot adott az embernek”. Vagy még gyomorforgatóbban: „Isten szabad akarattal ruházta fel az embert”. Aztán még néhányan hozzáteszik ezt is, hogy „meg van írva a Bibliában”.
Ez körülbelül akkora baromság, mint egy másik ilyen Bibliára hivatkozó népies hiedelem, hogy meg van írva, hogy jön majd a „sárga veszedelem”. És sokszor olvastam már a Bibliát, de sehol ilyen, vagy erre emlékeztető kifejezést sem találtam benne. De ezrek, vagy talán milliók élnek úgy, hogy egyáltalán nem érdekli őket Isten igéje, viszont ha adódik valami szokatlan, vagy félelmet keltő helyzet, akkor sértetlenül elő tudják húzni a tarisznyából ezeket az ostobaságokat.
Na, már csak még egy példa, amitől tényleg feláll a nem létező szőr a hátamon: „azt bünteti kit szeret, másképp ő nem is tehet”. És a „Térj magadhoz drága Sion” kezdetű éneknek tényleg van egy ilyen sora. Az 1984-ben kiadott Evangélikus Énekeskönyvben Joachim Paulinak (1635-1708) ezt a sorát így fordították: „Ha sújt, akkor is szeret, Így próbálja hitedet” Ez egy kissé finomítja, tompítja a vállalhatatlan mondanivalót, de még mindig alkalmas arra, hogy buzgó hívek betegágyak, haldoklók és gyászolók mellett megállva olyan hülyeségeket beszéljenek, mint Jób barátai, akik legalább előtte egy hétig hallgatni is tudtak. Hát, én nem csodálkozom, hogy a keresztyénség befuccsolt Európában.
Visszatérve a szabad akarathoz: kora gyermekségemtől fogva, vallásos nevelés és teológiai tanulmányok nélkül is a legalapvetőbb evidenciaként ismertem fel és egészen biztosan tudtam, hogy ha valami nincs, akkor az a szabad akarat. Olyan szinten vagyunk sínre rakva, hogy kisiklani se lehet. A kauzalitás hézagmentesebb mint Novák Péter, a MAPEI kft hideg- és meleg-burkolati termékfelelőse által szakszerűen felrakott fürdőszoba csempék fugái. És ezt a tényt a kvantumfizika sem döntötte meg, csak annyit rakott hozzá, hogy a mi tér-idő kontinuumunkban bizonyos események megelőzik a saját okukat, oszt ezen nézhetnek jó nagyot a tudósok, de amúgy kalap, kabát.
Akkor mégis felvetődik a kérdés, hogy Isten miért nem teremtett olyan világot, ami hallgat rá? Olyat teremtett. „Másképp ő nem is tehet.” Csak az embert csinálta direkt olyanra, hogy azt higgye, van szabadsága. Mert kedve telik abban, hogy őnélküle mégsem akarja rászuszakolni a sorsát. Ha valaki látta a Lego kalandot, akkor tudja, hogy mit jelent az, amikor apuka összeragasztja a dobozban található utasításnak megfelelően felépített épületek elemeit, a kisfia meg úgy gondolja, hogy a Lego mégis csak arra való, hogy játsszanak vele.
Na, most jól spoilereztem magamat. Holnap jöttök azért templomba? Akár ide a virtuálisba is?
