Magyarország és Jézus Országa
Poloska ügyi Tractatus Politico-Teologicus
A magasröptű és több szálon folyó diskurzus közepette 133 bátor ember megszavazta a most már egészem nyíltan fasiszta diktatúrákra emlékeztető törvényt, amely az állampolgárokat az egyik alapvető joguk gyakorlásában korlátozza. Ezt a tényt az egyedül kormányváltásra képes politikai erő első számú vezetője említésre sem érdemes gumicsontnak titulálja. Fasza kis országban sikerül élnünk. Viszont arra büszkék lehetünk, hogy talán a történelemben első ízben alkottunk egy vadonatúj politikai fogalmat
Minden terv szerint. Akár a karikacsapás. Lipsik visítanak mint a kisangyal és zsöszüipoloskáznak, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Szofisztikáltabb értelmiségiek azon rágják a szart, miszerint a többesszám használata eleve kizárja, hogy a magas közjogi méltóság a nemzet egységét szimbolizáló ünnepen elmondott beszédében kizárólag Magyar Péterre értette volna a szándékosan félelmet keltő és indulatokat szító tahó sértegetését.
Mindenesetre célt ért vele, hiszen néhány rátermettebb és tehetségesebb honfitársunk máris ajánlkozott önkéntes poloskataposónak. A józan és megfontolt polgárok pedig fontosnak tartják kinyilvánítani, hogy „de tavaly meg azok ezt mondták, és akkor bezzeg nem volt visítás, szóval én maradok továbbra is a jól bevált középúton, a püspökök meg végképp ne politizáljanak.”
A magasröptű és több szálon folyó diskurzus közepette 133 bátor ember megszavazta a most már egészem nyíltan fasiszta diktatúrákra emlékeztető törvényt, amely az állampolgárokat az egyik alapvető joguk gyakorlásában korlátozza. Ezt a tényt az egyedül kormányváltásra képes politikai erő első számú vezetője említésre sem érdemes gumicsontnak titulálja. Fasza kis országban sikerül élnünk. Viszont arra büszkék lehetünk, hogy talán a történelemben első ízben alkottunk egy vadonatúj politikai fogalmat, az
óellenzéket
Illő, hogy a történelmi tanulmányainkból ismert „ancien regime” mintájára kissé elegánsabban „vieille opposition” formában említsük ezután.
Ha valakinek nem tűnt volna fel, akkor most spoilerezek: Eddig ez egy ironikus reflexió a jelen történéseivel kapcsolatban. Lehet vele egyetérteni, vagy egyet nem érteni. Lehet vele vitatkozni. Ateisták, agnosztikusok, más vallásúak valószínűleg legyintenek, mosolyognak, szánakoznak, mérgelődnek, tovább görgetnek. Teljesen megértem őket, nem is szeretném számukra semmivel kiegészíteni ezt a kis szösszenetet. Nekik így is sok belőlünk. Bocs, hogy élek. Én kérek elnézést. A továbbiakban tehát már csak „hitsorsosaimhoz” intéznék néhány kiegészítő mondatot.
Kedves kolléga, vagy keresztyén testvér, aki most azzal jössz nekem, hogy tegyem fel magamnak a kérdést, vajon Jézus vitatkozott volna-e politikáról, és foglalkozott volna-e ilyen témákkal? Nos, tesó, gőzöm sincs, mivel Jézusnak például felesége meg gyereke se volt tudomásunk szerint, így aztán azt sem tudjuk meg tőle, hogy bizonyos helyzetekben apaként vagy férjként mit lépett volna. Azt viszont tudjuk, hogy az ő paklijában például benne volt a keresztre feszítés is. Ha következetesen őt szeretnéd követni, akkor légyszi ezt is kalkuláld bele.
A másik pedig, hogy emlékezetem szerint sem Poncius Pilátus, sem Heródes Antipás nem hivatkoztak döntéseik meghozatalakor a mennyei Atyára. Akik meg igen, vagyis a főpapok, az írástudók, a nép vénei, meg a farizeusok, ők bár egymást egy kanál vízben megfojtották volna, de abban az egyben teljes mellszélességgel összezártak, hogy Jézusnak meg kell halnia.
Szóval hogy vajon Jézus hogyan viszonyulna ma, egy a Biblia által közvetített Istenre hivatkozó, ámde szavaival és tetteivel annak homlokegyenest ellentétét megvalósító politikai kormányzathoz, vagy párthoz, arról minimum töprengenünk illene, mintsem azonnal leoltani minden ilyen jellegű megnyilvánulást. Én magam azon az állásponton vagyok, hogy ez a világ – szinte bizonyosan – sosem lesz Isten országa. Ennek alátámasztására akár igei citátumokat is hozhatnék, de valószínűleg ezzel magad is egyetértesz.
Ettől még, amíg itt élünk, mégsem mondhatjuk azt, hogy úgyis mindegy, pláne, hogy minél rosszabb, annál jobb. Az viszont, hogy a világi kormányzat Istenre, Jézus Atyjára hivatkozva tesz teljesen mást, mint amit Jézus hirdetett és élt, engem, mint keresztény embert – és nem csak akkor, ha püspök, vagy akár csak lelkész vagyok – igenis kötelez arra, hogy szóljak, tegyek, edukáljak.
Az ekklézsia, vagyis e világból kihívottak közössége azt hirdeti, hogy van Isten, van isteni igazságszolgáltatás, és legfontosabb, hogy Jézus királyságában egyedül a szeretet uralkodik. Evangéliummal nem lehet kormányozni ebben a világban. Viszont az evangéliumra hivatkozva gonoszul kormányozni, az már olyan dolog, amit minimum szó nélkül hagyni nem lehet.
Ceterum censeo: Jézus mindenkiért meghalt, mert különben már senki sem élne. Mindenki tehát Jézusnak köszönheti az életét. Most még tart a kegyelem ideje, és meg lehet térni hozzá. Mindenkinek.
Szóltam?
