2020. júl 22.

Az alkohol egy vegyület

írta: pistibacsi
Az alkohol egy vegyület

Alkoholról és alkoholizmusról 7/7

istike_index.jpg

Az alkohol is meg a víz is vegyület. Ez nem nagy kinyilatkoztatás, eddig is tudtuk. De azért érdekes. Két vegyület. Az egyik, nevezetesen az alkohol úgynevezett „szerves” vegyület. Mindkettőnek köze van hozzánk. A víz alapvető feltétele az életnek. Pedig az egyik legegyszerűbb molekula a dihidrogén monoxid. Mégis ebben alakult ki az élet, és folyamatosan szükség is van vízre mindenféle élet fenntartásához. Az alkohol ezzel szemben szerves, és viszonylag összetett kémiai alakzat, mégsem létfeltétel. Sőt, bizonyos körülmények közt veszélyessé válhat az életre.

Történt, hogy egy átlagos bulizós éjszakára virradóan emberünk eléggé gyengének érezte magát. Máskor is megesett ez, sőt, az utóbbi időben egyre gyakrabban. Most azonban tényleg minden erejét össze kellett szednie, hogy el tudja végezni aznapi munkáját a laborban.

Bár sokan azt gondolják, hogy a természettudományok művelése és a vallásos hit kizárják egymást, de ő vegyész létére őszintén és mélyen hívő volt fiatal kora óta. Egyetemistaként is minden vasárnap járt templomba, hétköznap pedig, kihasználva a főváros adta sokféle választási lehetőséget, majdnem minden este valamelyik ifjúsági bibliakört látogatta. Persze már akkor is mindezt kocsmázással körítette.

Néha tartott ugyan hosszabb-rövidebb szünetet, hol ezért, hol azért, de igazból sosem látta értelmét az ivásban való önmegtartóztatásnak. Sőt, még alkalmi fogadalmait is rendre megszegte. Szeretett inni. És nem csak társaságban. Sőt. Inkább magányos ivó volt. Gyakran viccelődött azzal, hogy „reggel alkohol problémáim voltak … (hatásszünet) de aztán elmentem a boltba, és beszereztem a szükséges mennyiséget.” És itt kellett nevetni.

Komolyabb tudományos munkát is végzett, tanulmányokat írt szakmai folyóiratokba, miközben egymás után ürítette a poharakat. Mindent szeretett. Persze csak minőségit. Kannás bor és „ilyen-olyan ízű szeszes ital” le nem ment a torkán.

Most viszont biztosan érezte, hogy valaminek történnie kell az életében, de azt csak Isten teheti meg. Felkészült arra is, hogy számára itt a vég. Önkezével semmiképpen nem akarta kioltani a saját életét, - erről azt mondta, hogy valószínűleg elröhögné - de gyakran hívta a halált.

Ilyesmiken gondolkodott, és imádkozott is aznap reggel: „Tudom, hogy Isten az üdvömet akarja. Jézusban ezt mutatta meg. Ő szenvedett. Értem, miattam, helyettem. Meghalt, hogy nekem életem legyen. És feltámadt, legyőzte a halált és a rosszat. Most nagy változásra van szükség az életemben, de én erre nem vagyok képes. Uram, irgalmazz! Neked van hatalmad azt a kapcsolót átállítani bennem. Hirdetem nevedet! Add nekem szabadításod örömét, hogy taníthassam utaidra az eltévedteket”

Munka közben remegett, izzadt. Minden lépésnél attól tartott, hogy összerogynak a térdei. Ha lépcsőn kellett közlekednie, erősen kapaszkodott a korlátba, le ne guruljon. Egyik barátja, aki látta, hogy nincs jól, megvárta ebédszünetben. Beszélgettek, és ebből erőt merített. Mégis muszáj volt elmennie a sürgősségire, mert érezte, hogy a pihenés sem segített, és nagyon gyors a pulzusa.

A délutáni műszakból kiíratta magát. Vérvétel, EKG, mellkasröntgen, vérnyomáscsökkentő nyelv alá. Vigyorgott magában, amikor a röntgenre kerekes székben tolta egy betegszállító. „Tiszta vidámpark” - gondolta. A gyógyszerek hatására a következő mérésnél már alacsonyabb volt a vérnyomása, de még mindig elég vacakul érezte magát.

A doki hamar levette, hogy a remegés, az izzadás, a magas vérnyomás és a gyors pulzus elvonási tünetek. Nagy volt a forgalom aznap a sürgősségin, de pár percet azért tudott az orvossal beszélgetni mielőtt kivették a branült a karjából és hazamehetett. Megfogadta a tanácsát. Este még megitta a hűtőbe bekészített bort, de már azzal az elhatározással feküdt le, hogy másnap reggel nagy változásra kell ébrednie a mindennapjait illetően.

Negyven év, néha egy-két hónapnyi, néha egy-másfél évnyi megszakítással tarkított intenzív piálás után mostantól absztinens alkoholistaként folytatja. Sosem volt vágya, hogy száz évig éljen. Most sem emiatt hagyta abba. Hanem mert már rossz volt. És ha csak rövid ideje van is hátra, azt már józanul szeretné eltölteni. De azért azt se bánná, ha láthatná felcseperedni nemrég született unokáit.

 

A videóban nem ez a szöveg hangzik el. Itt megtekinthető:

 

 

istike_7_index.jpg

 

 

 

Szólj hozzá