Gyerekeknek 2.
Torjay Attila meséje
Terveztünk egy videós bemutatkozást, de Attila, és társa Aranka épp karanténban vannak. Innen kívánok nekik sok türelmet, mielőbbi gyógyulást! Aranka élvezetesen tud mesélni. Saját történetei is vannak. Méghozzá megtörtént esetek alapján. A helyi nyugdíjas körben mindig szívesen hallgatják előadásait, de már eljutott mesemondóként az ország más pontjaira is. Attila, gyerekeknek ír meséivel közeli óvodákba is hívták már. Az egyik helyen a gyerekek a második alkalommal már skandálták, hogy „szemtejen betöjő”. Fogadják szeretettel. (BI)
Torjay Attila - A szemtelen betörő
Volt egyszer egy szép, nagyváros. Sok-sok ház áll benne, de voltak ott üzletek, volt mozi, iskola, és volt egy óvoda is. Reggel a szülők elvitték az oviba a gyerekeket, ott voltak egész nap, este pedig haza indultak. Az óvodában egy nagy polcon álltak a játékok. Volt ott labda, kisautók, képeskönyvek, játék szerszámok, babák, kicsi konyha lábasokkal és tányérokkal, hinta és még sok érdekes játék.
Napközben ezekkel játszottak a gyerekek, és mielőtt este haza indultak volna, szépen visszatették őket a polcra. Amikor minden gyerek már hazament, az óvó nénik is elindultak az otthonukba, az utolsó távozó eloltotta a villanyokat, és jól bezárta az ajtót. Ilyenkor már sötét volt a városban, sötét az óvodában, hűvös szél fújt az utcán, mindenki igyekezett haza a családjához.
Csak egy ember nézelődött a sötét óvoda környékén: a szemtelen betörő. Ő is nagyon szeretett játszani, de neki nem voltak játékai. Egy nagy zsákot cipelt a hátán és arra gondolt, hogy ellopja a gyerekek játékait. Hazaviszi, és csak ő fog játszani velük. Átmászott a kerítésen, odasettenkedett az óvodához, és megrángatta az ajtót. De hiába, az jól be volt zárva. Erre az ablakokat kezdte rángatni, de azok is zárva voltak, nem tudott bemenni. Körüljárta a házat, és észrevette, hogy a pinceajtót nyitva felejtették. Több se kellett a szemtelen betörőnek, leszaladt a pincébe, és onnét már fel tudott menni az óvodába.
Zseblámpával világított, úgy kereste meg a játékokat. Szép rendben ott álltak a polcon. A szemtelen betörő egy percig ámulva nézte, azután kinyitotta a zsákot, és az összes játékot belerakta. Amikor végzett, nevetve elszaladt. Végigfutott a városon, át a ligeten, elszaladt a vasútállomás mellett, ki a városból. A város szélén volt egy erdő, az erdő közepén egy rozoga ház, ott lakott a szemtelen betörő.
Kinyitotta az ajtót és nagy nehezen becipelte a zsákot. A játékokat kiöntötte a szoba közepére, és nagy boldogan nekifogott játszani. Annyira belemelegedett a játékba, hogy még vacsorázni is elfelejtett. Egy idő után nagyon elálmosodott, ezért befeküdt az ágyába és elaludt. Még horkolt is.
Reggel az első óvó néni kinyitotta az ajtót és meglátta az üres polcot. Leült egy székre és csak nézte – nézte, egy kicsit még el is sírta magát.
Hát most mivel fognak játszani a gyerekek, ha megérkeznek?
Azután jöttek a többiek is, és rövid tanakodás után felhívták a Rendőrséget.
- Halló Rendőrség? Kérjük segítsenek, az óvodából éjszaka eltűntek a játékok! Jönnek egymás után a gyerekek, és csak állnak a polc előtt! Se egy labda, se egy képeskönyv, se kisautó, egy játék se maradt.
- Ne nyúljanak semmihez, indulunk, ott leszünk rögtön!
És tényleg hamarosan hallani lehetett a szirénát, a rendőrautó behajtott az óvoda udvarába. Kiszálltak a rendőrök, utoljára egy kis kutya ugrott ki az autóból. Bodri volt a neve, nyomkereső kutya volt.
A rendőrök megnézték az üres polcot, azután Bodri elindult a szemtelen betörő nyomait szimatolva. Mentek utána a rendőrök, az után óvó nénik, a gyerekek, leghátul ballagott az óvoda sánta kismacskája. Mentek végig a városon, át a ligeten, elhaladtak a vasútállomás mellett, majd a város szélén elindultak az erdei úton. Bodri egészen az erdő közepén álló rozoga házhoz vezette őket, ahol a szemtelen betörő lakott.
A rendőrök benéztek az ablakon, hát a szoba tele volt a gyerekek játékaival, az ágyban pedig ott hortyogott a szemtelen betörő. Bezörgettek.
- Itt a Rendőrség! Azonnal nyissa ki az ajtót, jöttünk az óvoda játékaiért!
A szemtelen betörő nagyon megijedt, és remegő hangon kiszólt.
Nincs itt senki! Én sem vagyok itthon, moziba mentem.
Ám ezt senki sem hitte el, a rendőrök meglökték a rozoga ajtót, ami rögtön kinyílt. Kihúzták a szemtelen betörőt az ágyból és ráparancsoltak, hogy rakja vissza a zsákjába a játékokat. Azután elindultak visszafelé. Elől ment a kis Bodri, mögötte a szemtelen betörő cipelte a zsákot, utána mentek a rendőrök, majd az óvó nénik, azután a gyerekek. Legvégén baktatott az óvoda sánta kismacskája.
Az óvodába visszaérve a játékokkal boldogan játszani kezdtek a gyerekek, az óvó nénik pedig megköszönték a rendőrök segítségét, és Bodrinak jutalmul két szép virslit adtak.
A rendőrök beültek az autójukba, velük ment a megbilincselt szemtelen betörő is. A Rendőrségen becsukták őt a dutyiba. Két hétig ült ott a rácsok mögött, amíg sírva megfogadta, hogy ő már sosem fog betörni sehová. Akkor kiengedték. Első útja az óvodába vezetett, ahol bocsánatot kért a rablásért. Az óvó nénik és a gyerekek megbocsájtottak, sőt azt is megengedték, hogy néha bemenjen egy kicsit játszani a játékokkal. És az óvoda sánta kismacskájával.
Hát így történt.
