Megszámláltattunk és kevésnek találtattunk. Azaz Worluk szerint nem is mi, hanem maga az Isten. Worluk szerint ugyanis végre kiderült fehéren feketén, matematikai szigorúsággal bizonyítva, hogy olyan mint Isten, nincsen is!

Worluk egyházi gimnazista volt, és tudjuk régóta, hogy az egyházi nevelés az ateizmus melegágya. Vallásos nevelést nem kapott pedagógus gyerekként viszont emlékszem még, milyen volt kiskoromban részben teljesen magamtól istenhinni, aztán meg kamaszként szintén majdnem teljesen magamtól istentagadni. Szóval ez a pálya nem egyházi iskolások privilégiuma.

Egy ideig kihívás volt számomra a tizenöt éves kori énem, aki másfél óra alatt meggyőzte egy mélyen vallásos, templomba járó osztálytársát arról, hogy hülyeségben hisz. Most már viszont unom ezt a kis pöcsöt. Mert csupán újabb néhány év, néhány könyv (akkor még nem a Biblia), jó sok beszélgetés, meg még több gondolkodás kellett hozzá neki, hogy a logikán bizonyos vakfoltokat természetesnek tartó öncélú trollkodást próbálja szegre akasztani. 

Elevenen érintettként azt persze hevesen tagadom, hogy az intellektuális ateizmus ugyanolyan szektás suttyóság lenne, mint a pénzért lihegő politikai kereszténység, meg az amúgy befelé istentagadó, de a nyárspolgári moralizálásban és az egymást csesztető farizeizmusban élvezettel lubickoló dögfaszság.

 Ez most egy szóalkotás volt. Történelmi pillanat.

Ám ha vízben élsz, és nem számít, hogy mekkora vagy, akkor is egészségtelen, mert korai halálhoz, farkasvaksághoz, gerincsorvadáshoz vezet, de – ha mindezek közül semmit nem is igazol a tudomány – mindenképpen erkölcstelen, legalábbis illetlen és megengedhetetlen módon ellenkezik az éppen pillanatnyilag fennálló dögfasz rezsim korifeusainak és csahosainak elvárásaival, ami ugyi a mindenkori alap. Tehát vita lezárva.

MIndenesetre Worluk szerint a népszámlálás eredményében szereplő adatokat csak a „jóhiszemű keresztények és túlfűtött ellenzékiek” értelmezik úgy, mint aminek köze lenne az intézményesült egyházak egyes képviselőinek és magának az intézményesülési metódusnak, mint ideológia- és normaalkotó folyamatnak a dögfaszságához. Worluk természetesen nem ezeket a szavakat használja.

Szóval én vagyok a dögfasz.

Worluknak tehát igaza van. Meghajlok intellektusa, jól megérdemelt tekintélye és már-már makacs következetessége előtt. Igaza van Worluknak. Sőt, én a magam részéről azt mondanám, hogy Worluk úgy megaszonta a tutit Isten kapcsán, mint Nógrádi Gyuri bácsi biztonságpolitika ügyben. Tezsvírek, lehúzhassuk a rolót.

Jézus meg, aki helyett ugye a nagy sötét üresség van valójában, hát sajnálhassa, hogy ilyeténképpen belebotlott Worlukba, az én tizenöt éves kori önmagamba. Mi lesz most szegény Jézussal? Nem lennék a helyében. Mert hogy fog így – hogy valójában nem is van – utolsó ítéletet tartani?

 Majd a Worluk beugrik a helyére.