Legszebb a tél?
Elmélkedés beszélgetéssel
Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.
- írja Petőfi. József Attila, halálának évében pedig ekképp néz szembe az elmúlással és a beteljesületlenséggel:
Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot, már végképp másoknak remél.
Ami engem illet, kifejezetten élvezek minden évszakot. Gyerekkoromban szerettem szánkózni, nyáron a vízpartot, és a köztes, átmeneti időszakokban a jellegzetes illatok, a gyakori kirándulások voltak nagyon meghatározóak számomra.
Az utóbbi években a nyár kicsit túl forró már nekem, szívesebben bújok hűvös helyekre. Télen pedig leginkább az akadálytalan közlekedésért imádkozom, főleg a karácsonyi ünnepek környékén, hogy eljussak időben és épségben minden templomhoz, ahol igét hirdethetek.
Húsz éve talán eszembe jutott volna egy ilyen metafora, hogy a tél leegyszerűsíti a dolgokat: szinte minden fekete vagy fehér. Vagy inkább a szürke néhány árnyalata.
Ma reggel viszont azon kaptam magam, hogy felfedezem a színeket. Ugyanolyan sok szín van ilyenkor is. Csak észre kell venni.
Sőt, ilyenkor bizonyos értelemben még nagyobb öröm felfedezni a színek gazdagságát és kavalkádját. Még nagyobb öröm kifejezésre juttatni, hogy ilyenkor sem minden fekete vagy fehér.
