sűrű gonoszságban és nagy butaságban

szenvednek a népek szörnyű rabigában

kiáltanak lelkek kétségbe esetten

nem is tudják vajon hallja-e az Isten

fennszóval jön s botjával koppant a pásztor

kiáltja, angyalok jelentek meg egykor

nagy fényességben Betlehem határában

hirdetve örömet sötét éjszakában

született egy gyermek, aki nagy király lesz

mindenféle népnek bizony üdvére lesz

akik szegények, szerények megtalálják

ólban Józsefet, a gyermeket s Máriát

messze napkeletről mások is jönnek ám

csillagfény ragyogott sötétlő éjszakán

egy távoli országból vezette őket

így találkoztak a gyermek és a bölcsek

hogyan lehetne hogy mi is el ne menjünk

látni a csodát mit értünk tett Istenünk

lelkünk vándorútján az ige csillagát

követve juthatunk csakis el tehozzád

ki nem csupán bölcs, maga vagy a bölcsesség

királyságodban egyesül a föld és ég

pásztorok pásztora, Istennek báránya

Mária gyermeke, királyok királya

mi megyünk tehozzád? hogy is gondolhatnánk!

hisz te szállsz le alá sötétbe mihozzánk

hozva fényedet mint legszebb ajándékot

s nem találsz szívünkben másfajta hajlékot

mint annak idején császár parancsára

mikor kellett menni Júda országába

s nem nyert befogadást a szent család másban

mint egy szerény, rongyos tehénistállóban

jászol szívünket hogy te meg nem utáltad

benne megszületni hogy jónak találtad

nem csak látogatóba jössz te mihozzánk

bennünk laksz és ajándékod a mennyország

őrizzél hát minket, legnagyobb pásztorunk

ragyogj, mutass utat vezérlő csillagunk

uralkodjál rajtunk legszentebb királyunk

bölcs szeretetedben örömmel vigadjunk