Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. (Ézs 51, 5a)

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre (1Pt 1, 3)

Minden éremnek két oldala van. Ami jó hír az egyiknek, talán rossz hír a másiknak. Isten igazságot szolgáltat és szabadulást hirdet a benne bízóknak. Ez azonban azt is jelenti, hogy a fogva tartók és az igazságtalanság haszonélvezői elbuknak.

Jézus példázatai is rendre arról szólnak, hogy a megalázottakat, a kicsiket, a lenézetteket Isten felemeli, de megszégyeníti a fennhéjázókat és magabiztosakat.

Jézus feltámadása sem volt jó hír a sírt őrző katonáknak, sem az őket megbízó főpapoknak, de még talán Poncius Pilátusnak sem. És ha eljutott a híre a nemrég még „feszítsd meg”-et ordító csőcselék bármelyik tagjához, nagy valószínűséggel ő sem kitörő örömmel fogadta volna.

Miért hirdethetjük mégis egyértelműen örömhírként Jézus feltámadását? Miért egyértelműen csak jó hír az az ézsaiási prófécia, miszerint közel van már Isten igazságszolgáltatásának a napja, amikor szabadítást ad és megítéli a népeket? Egyrészt azért, mert egyedül ő az élet ura. Az ő diadala jelenti a világosság győzelmét a sötétség felett, a jó győzelmét a gonosz felett, az igazság győzelmét a hamisság felett, és az élet győzelmét a halál felett.

De végeredményben jó hír ez azoknak is, akiket kényelmetlenül érint. Horribile dictu, még Pilátusnak, a csőcseléknek, a főpapoknak és a katonáknak is. Hiszen hazugság, ármány, sötét cselszövés, álságos hatalomvágy útján csak a kárhozatba lehet jutni. Isten azonban nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy mindenki megtérjen gonosz útjáról és éljen.

Isten ítélete, igazságszolgáltatása tehát szabadulást jelent a tévelygők, a hatalmaskodók, az igazságtalanság haszonélvezői számára is. Igen, van, akinek nagyon nagy fordulatot kell vennie. Van, akinek könnyek közt kell megtérnie. De hiszen még a Jézushoz legközelebb álló tanítvány, Péter is keservesen sírt, amikor szembesült gyávaságával. Pedig ő nem Jézus ellen volt, hanem vele.

Nincs egyetlen ember sem, akinek ne kellene újjászületnie Krisztus által. Péternek, Jánosnak és Jakabnak, meg a többi tanítványnak, de a Magdalai Máriának, a másik Máriának, meg Mártának és Salóménak, sőt Jézus édesanyjának is újjá kellett születnie. Isten irgalma pedig olyan nagy, hogy újjá is szül mindnyájunkat. Még a katonákat, a főpapokat, Poncius Pilátust és a csőcselékben üvöltözőket is van hatalma újjászülni.

Ezért örvendezzünk és vigadjunk mind, akik várjuk az Úr közelgő szabadítását és igazságos ítéletét. Aki pedig gonosz úton jár, térjen meg most, mert nem tudhatjuk, meddig tart a kegyelmi idő.