Szolgálat jutalma
április 23. csütörtök
Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad! (Ézs 44, 21b)
Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. (Zsid 10, 35)
Na, nem elég, hogy valakié vagyok, hogy tulajdonba vesz Isten, most meg még szolga is vagyok? Mi ez, ha nem a rabszolgaság már megint? Persze azt azért tisztáztuk tegnap, hogy Isten tulajdonának lenni nem is olyan rossz. Sőt, ha jobban belegondolunk, minden és mindenki ab ovo Isten tulajdona. Hiszen nincs semmi, ami létezne, és ne Isten alkotása lenne. Tehát szükségszerű, hogy minden ami van, egyedül Istennek köszönheti a létét. És ha nem akarná, nem is lennénk. Sőt, bármikor véget is vethetne az egésznek. Tehát minimum, hogy minden az övé. Ez ellen tényleg felesleges berzenkedni. Istené vagyok.
Sőt, az volna borzasztó, ha arra ébrednék, hogy létezem, élek, megtapogatom magamat, érzem, hogy vagyok, megcsípem magam, érzem, hogy fáj, de nincs közöm Istenhez. Ez akkora képtelenség, hogy maga a pokol. Isten az ő népének mondta ezt prófétái által, hogy „tulajdonba vett” nép. Cselekedett velük. Már ősatyáik életében is folyamatosan jelen volt. Aztán nagy jelek és csodák kíséretében kivezette őket Egyiptomból, a szolgaság házából. Megkülönböztetett figyelemmel fordult feléjük. Magának tartotta fenn, megszentelte őket. A „szent” elkülönítettet, körülhatároltat jelent. Amit Isten megkülönböztetett módon a magáénak tart.
Jézus által mindenki Isten népéhez tartozhat. Isten formált minket, akárcsak őseink a saját lándzsahegyüket vagy agyagedényeiket. Ami az „enyém”, az fontos nekem. Ha valahol ott felejtem a telefonomat vagy a tárcámat, akkor nem az történik, hogy legyintek egyet és hagyom a fenébe, hanem visszamegyek érte, megkeresem, ha kell embereket zargatok érte, hogy megtalálták-e. És nem nyugszom addig, amíg újra a kezemben vagy a zsebemben nem tudhatom. Isten is így van velünk. Nem feledkezett meg rólunk. És igen, megtiszteltetés Isten szolgájának lenni.
Szolga, szolgálat. Ízlelgetem a szavakat. Egyre a csíkos öltönyös, hajbókoló inas, vagy lakáj képe jelenik meg előttem. Vagy a fekete szoknyás, fehér kötényes cseléd fityulával a fején. És lesi gazdája minden gondolatát. Elveszi tőle a kabátot, kinyitja neki az ajtót, betolja alá a széket, eléje teszi a tányért és a poharat. Istennek tényleg szüksége van ilyesmire? Egyáltalán mit jelent Isten szolgájának lenni? Mit jelent Istent szolgálni?
A Szentírásban Isten többször is szolgájának nevezi Mózest. És mit tett ő? Engedelmeskedett Istennek. Azt tette, amit parancsolt neki. Visszatért Egyiptomba, a fáraó elé állt, és követelte népének szabadon bocsátását. Aztán vezette őket a pusztában. Nevelte, tanította őket Isten ismeretére. És elvezette őket az ígéret földjének határáig.
Isten, szolgájának nevezi Jóbot is. Aki tisztességes, rendes ember, példamutató életet él, ezzel megint csak más embereknek segít abban, hogy megismerjék Istent. De szolgájának nevezi magát a megszemélyesített Izráel népét is, amelyik bár néha engedetlen, vagy süket, de azért mégis betölti küldetését, hogy rajta mutassa meg Isten minden nép számára az ő szeretetét és hűségét. És igen, a legnagyobb szolga maga Jézus Krisztus, akiről Ézsaiás próféta így jövendöl: „Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket.”
Tehát Istennek nem tányérnyalókra van szüksége, hanem az ő szolgálata azt jelenti, hogy teremtmény társaink felé szolgálhatunk magának a Teremtőnek a személyes bizalmasaiként. Isten szolgájának lenni tehát a legnagyobb megtiszteltetés, a legnagyobb méltóság. Jézus ezt mondja tanítványainak: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”
Isten szolgájának lenni egy szeretetkapcsolat. Kölcsönös bizalom. Mint amikor a macska teljes nyugalommal alszik embere ölében, mert tudja, hogy biztonságban van. Embere pedig nem győzi habzsolni a feléje áradó szeretet energiát. Van-e ennél több, amire bárki vágyhat? Arisztotelész óta tudjuk, hogy az erény önmagában hordozza a jutalmát. A hűséges szolgálat jutalma tehát az, hogy egyáltalán szolgálhatok. De azért az örök élet se semmi.
A képre kattintva megtekinthető az erre a napra ugyanezen igék által elmondott elmélkedés videója:
