Gondolj ránk, ne bontsd fel a velünk kötött szövetséget! (Jer 14, 21b)

Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. (1Kor 1, 9)

Van amikor rezeg a léc. Sőt. Szinte mindennapos, hogy még az írásban megkötött szerződések sem érnek semmit. Mert ugye „ki láthatta előre, hogy ennyire megerősödik a frank”, vagy meggyengül a forint. És máris ott vagy, hogy a lakás, amiért gürcöltél, már a banké. Vagy törleszthetsz életed végéig a semmiért. És mehetsz a híd alá. Ahol majd életvitelszerűen bűncselekményt követsz el. Csodás.

Hónapokig tartó idegfeszítő utánajárás, papírok küldözgetése, dodonai szövegek értelmezése és töméntelen lehúzós jogi csörte után végre megkapod a hitelt a házra, de pár hónappal később kapsz egy laza üzenetet a banktól, hogy moratórium van, és ha továbbra is törleszteni akarsz, akkor teljesíts újabb lehetetlen feltételeket: vagy regisztrálj egy amúgy is agyonbonyolított, ráadásul így sem működő internetes felületen, vagy hívjál fel olyan telefonszámot, amit egy gép vesz fel, és csak épp a téged érintő ügyre nincs megadva, melyik gombot nyomd meg. De a nullás gombbal legalább visszaléphetsz a bábuddal a kezdő mezőre, és kapsz egy további esélyt. Még jó, hogy van rá időd, mert épp nincs munkád.

Napi szinten vernek át. És még csak nem is biztos, hogy átvernek. Egyszerűen így van összerakva ez a drága embervilág. Hogy élhetetlen legyen. De kik rakták így össze? Néha irigylem azokat az egyszerű lelkeket, akik mindenre tudni vélik a magyarázatot, akik ilyen kézen fekvőnek látják, miszerint Tel-Avivban vagy New Yorkban egy kis légkondis irányító toronyból figyel téged három pajeszos zsidó, akik röhögve dörzsölik a markukat. Az egyik a szabadkőműveseket találta ki, a másik a nemzetközi buzilobbit, a harmadik meg a kívül zöld, belül piros libsikomcsikat meg a chemtrailt.

Itt a kezem, nem disznóláb! Csapj bele pajtás! Úriemberek adott szava gránit szilárd! Aha, persze. Amikor a pecsétes és minden oldalon szignózott papír is csak arra való, amiért nemrég még hetekig sokan keresték, mert a polcokról sajna elfogyott a kreppelt. És nem voltál inkorrekt. Nem szegtél szerződést. Sőt, mindent megtettél, amit csak lehet. Vállaltál egyoldalúan hátrányos feltételeket minden garancia nélkül. És a végén mégis te szívsz.

Minek az a sok pecsét, aláírás, meg papír, ha úgyis csak az próbálja komolyan venni, aki teljesen ki van szolgáltatva? Nem lenne egyszerűbb szerződések nélkül? Ahogy a gyerekek az iskolában a kis lúzerrel, akitől elveszik a tízóraiját, dobálják a sapkáját, összefirkálják a füzetét. Az ügynök, aki tegnap még kereste a kegyeidet, és nem győzött elkápráztatni az általa képviselt intézet által egyedülállóan felkínált hiper-szuper kedvezményekkel, mára mogorva és semmikor rá nem érő idegenné válik.

Sajna, változnak a körülmények, és vele változnak ők is. Minden szerződés felbontva, minden szövetség felrúgva. És pont neked, aki próbáltad betartani a szabályokat, aki próbáltál hűséges maradni. Tartozol. Tartozol. Tartozol. Csak neked nem tartozik soha senki.

Ami azt illeti, Izrael népe felrúgta az Isten által velük kötött szövetséget. Nem tartották meg parancsolatait és rendelkezéseit, nem őt tisztelték, nem az ő útján jártak. Idegen bálványokat imádtak, embereket istenítettek, és e világ sóvár és önző erkölcstelenségét követték, ahol jópofa dolog a nincstelenek további kiszipolyozása, eltiprása és a kiszolgáltatottak nincstelenné nullázása, míg némelyek házhoz házat ragasztanak és úgy vonszolják maguk után a bűnt, mint mozdony a marhavagonokat. Csimpaszkodnak a kárhozatba.

Jeremiás jól látta saját népe sorsát. Nem kívülálló és nem idegen volt. Népének sorsa az ő sorsa is volt. Nem dörzsölte a markát örömében, amikor azt hirdette, hogy Isten büntetése jön, és még a templomot is le fogják rombolni. Hanem sírt és szenvedett. Akik miatt pedig történt mindez, azok kiröhögték. Ciszternába dobták, kalodába zárták. A király szeletenként kandallóban égette el a felolvasott próféciáit. Milyen elegáns és erőteljes gesztus, nemde? Ha-ha-ha! Felség, ez igen! Hogy te milyen tökös legény vagy! Hozzád hasonlóból nem csak ezer évenként születik egy, de még humorod is van! Egy magabiztos uralkodó már csak így mutatja ki, mennyire komolyan veszi saját magát.

Szóval elég az hozzá, hogy felrúgták, felbontották az Istennel kötött szövetséget, és még csak észre sem vették magukat. Jeremiás pedig ahelyett, hogy hagyná őket a saját levükben főni, Istenhez imádkozik, hogy ő azért mégis tartsa fenn ezt a szövetséget. Na, ezt hívják anomáliának. De Isten már csak ilyen. Ő nem csak akkor nem tol ki veled, ha nem csináltál semmi rosszat, mert amúgy megtehetné, és a kutya meg nem ugathatná érte, hanem akkor is hűséges marad hozzád, amikor te nagyon hülye vagy.

Itt nincsenek pecsétes papírok, nem kellenek aláírások, nem szükséges lehetetlen határidőket betartani és dodonai jogi szövegeket értelmezni, sem kifizetni annyit, hogy a gatyád is rámegy, és nem kell ostobán megalkotott internetes felületeket bámulva káromkodnod napestig, vagy a telefonos géphangot hallgatnod órákon keresztül.

Pedig nem vagy ártatlan. Te rontottad el. Te rúgtad fel a megállapodást, te vagy a hunyó. És aki megalázhatna, semmibe vehetne, és teljes joggal elzavarhatna a bánatba, ő mégis tartja magát a saját maga által megígért szövetséghez.

És amikor már tényleg semmi remény, mert minden hiába, mert az ember az már csak olyan, hogy hiába tesznek vele jót, hiába viszik el helyette a balhét, hiába néznek el neki mindent, csak pökhendin felemeli a fejét és megy tovább az útján, nos akkor maga az Isten lesz emberré, és mutatja meg, hogyan is lehetne normálisan élni. Eltűri, hogy ezt is azzal hálálják meg neki, hogy hazugul megvádolják, elítélik, megkorbácsolják és keresztre feszítik.

Hallelúja. Gondolod, hogy ilyen a mennyország? Hogy Isten mindig megújít mindent, te meg mindig felrúgod? És minél több bűnt bocsát meg, te annál többel tetézed? Bocs, de azért arra emlékeztetnélek, hogy aki a keresztet látva röhög, annak majd később kell sírnia. Szóval ez a földi élet itt pont arra lenne való, hogy a rosszat rossznak, a jót jónak, a keserűt keserűnek, az édeset édesnek, a sötétet sötétnek, a fényt meg fénynek.... szóval hadd ne magyarázzam túl már megint. Van ilyen, hogy megtérés. Na.

 Meríts egy kis bátorságot! Klikk a képre!