Aszimmetria
május 7. csütörtök
De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, akinek türelme hosszú, és nagy a szeretete, ezért nem hagytad el őket. (Neh 9, 17b)
Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. (2Tim 2, 13)
Az erősen szerkesztett és megmásított kép eredetijének forrása:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/70/Rorschach_blot_01.jpg
Gyakran hallom, olvasom mértékadó véleményként, hogy nem jó a múlton merengeni. Felesleges a nosztalgiázás, az ábrándozás, pláne az önmarcangolás, vagy a régi dolgok felemlegetése. Tovább kell lépni, újat kell kezdeni, és akkor leszünk jelen az életünkben. Jaja. Okéka. Köszi. Vágom.
Csókolom, én vagyok a elefánt. De semmiféle porcelánboltról nem akarok hallani többé. Értve? Kuss legyen! ... Értettem bírónő! Öt év? Nem, kötél.
Talán mégis át kellett volna gondolni néhány dolgot, mielőtt túllépek rajtuk.
Lelkészként, teológusként, szakemberként el szabad mondanom, hogy nem kedvencem a krónikás történeti mű szemlélete, beállítódása. Partikuláris, szemellenzős, mondhatni soviniszta és szélsőséges. Dávidot idealizálja, a bűneit mentegeti, és az ország kettészakadása után Észak-Izraelről, vagyis Júdán kívül más törzsről már jóformán tudomást sem vesz.
Ide tartozik a Krónikák két könyve, ami elvileg majdnem feleslegesen ismétli meg ugyanazokat a sztorikat, amelyek irodalmilag és teológiailag is sokkal színvonalasabban és intellektuálisabban már máshol is meg vannak írva Mózes öt könyvében, meg Sámuel két könyvében és a Királyok két könyvében.
Ezsdrás és Nehémiás könyvéről meg már szinte inkább ne is beszéljünk. Az annyira durva. Mert milyen már az, hogy hazafiság, vagy Istenhez való hűség címén tömegesen küldik el a feleségeiket és tőlük született gyerekeiket a hitükhöz visszataláló nagyszerű férfiak? Hagyjuk is ezt inkább.
De még ebben az egyébként szerintem vállalhatatlanul csőlátó szemléletben is minimum, hogy ott van egy mozzanat, amikor végiggondolják a saját történelmüket. Vagyis múltba révednek. Pontról pontra, eseményről eseményre.
Akárcsak egy családi veszekedés során, csak ott fordítva szokott lenni: „Hogy én mit megtettem értetek, és ti milyen hálátlanok voltatok mégis mindig” Itt azonban azt olvassuk, hogy Isten mennyi jót tett velünk vagyis az ő népével, és hogy az előttük járó nemzedékek milyen sokszor és sokféleképpen váltak hűtlenekké ennek ellenére.
És most jön a nagy elhatározás, hogy „nemnemsoha”. Vagy épp ez lenne a baj? Ennek következménye, hogy pár fejezettel később már az asszonyok elbocsátásáról olvasunk? Legyen okos, aki szép. Vagy fordítva.
Én viszont simán bevállalom, hogy mazsolázok a Bibliában. Igen. Jól hallottad tesó. Van erkölcsi értékrendem. Hogy honnan? Hát pont a Bibliából.
És képzeld, én nem a megkövezést, megégetést, kézlevágást és szemkivájást, meg az „így meg úgy utálja az Úr” jellegű kifejezéseket húztam alá ceruzával, amikor szamárfülesre olvastam, hanem a szeretetet, az irgalmat, az elfogadást és a rácsodálkozást arra, hogy Isten még a saját maga által felállított szabályokat is felrúgja, ha azzal kedvezhet nekünk, vagy megmenthet minket. Szevasz.
Hogy jön ide a Rorschach teszt? Ráadásul összeforgatva, elrondítva? Hát úgy, hogy felbosszantott. Mert egytől egyig minden kép szimmetrikus. Mert valószínűleg úgy készült az összes, hogy papírra vetettek festékpacákat, és aztán középen kettéhajtották a lapot.
És amikor nagyon hülyének éreztem magamat, néha elmentem elmeorvoshoz, hogy derítsék már ki, hogy most akkor mi van. És amikor elém rakták ezeket a képeket, nekem mindegyikről mindig ugyanaz jutott eszembe. (Pfúj! Hogy képzeled, hogy AZ?) Mármint, hogy szimmetrikusak. (Oké, kétségtelenül AZ is szimmetrikus.)
Márpedig a legfontosabb kapcsolatunk aszimmetrikus. Isten úgy szeret minket, hogy mi eközben nem törődünk vele. Isten bűnbocsátó, kegyelmes, irgalmas, akinek türelme hosszú, és nagy a szeretete. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket – és Pál apostol ezt a szimmetrikusnak tűnő kijelentést csak azért tette, hogy blikkfangosan fejezhesse be ezt a gondolatsort – ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.
Érted? Ha hűtlen vagy hozzá, attól ő még hű marad hozzád. Mert neki alapvető természete a hűség. És a mindenhatóságába még az is belefér, hogy valamire ne legyen képes. De ez nem annyira nagy baj nekünk.
Isten nem tudja megtagadni magát.
április 23. bibliaóra:
