Ez királyság!
június 6. szombat
Mily nagyok az ő jelei, mily hatalmasak csodái! Az ő királysága örök királyság, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre! (Dán 3, 33)
Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. (Zsid 12, 28)
képek forrása: https://sites.google.com/site/okoriidovonal/hires-szemelyek/nabukodonozor
https://www.infohodmezovasarhely.hu/hirek/olvas/idospiral-2017-12-13-164648
Többféle történelem szemlélet létezik, és mindegyiknek meg van a maga érvényessége. A ciklikus látásmód a mitológiai világképre jellemző. Ezt igazolja az az elemi emberi tapasztalat, hogy vannak ismétlődések. Legfeljebb mindig újabb és újabb szinteken jelennek meg bizonyos toposzok. Mintha nem egyszerűen körbe-körbe járnának az események, hanem egy folyamatosan táguló és egyben rugóként is kinyúló spirál mentén.
A bibliai szemlélet inkább lineáris. Van eleje és vége. Füle, farka. Kezdete és vége. Alfája és ómegája. Slussz. De azon belül ott van az apokaliptika műfaja, amelyik meg egészében és szimbolikusan látja az egészet.
Dániel könyve az Ószövetség apokaliptikus irata. A Jelenések könyve nagyrészt az innen megismert szimbólumokra épít. Fenevadak, sárkányok harcolnak egymással, és ezek jelképezik az adott kor egymást váltó birodalmait, királyait. Aztán a végén mintegy „Deus ex machina”-ként maga a Teremtő vet véget a színjátéknak, és mindent szépen a helyére rak. A gonoszokat megsemmisíti, és az igazakat az örökkévalóságba viszi, ahol nincs több szenvedés.
A mai mondatunk is pont arról szól, hogy Isten uralma nem ideig való, mint a földi királyoké, hanem korszakról korszakra megmarad, és aztán meg az örökkévalóságig tart. Annál inkább izgalmas, hogy nem egy izraelita szent, mint mondjuk maga a névadó Dániel, hanem egy korszakos zsarnok pogány uralkodó, Nebukadneccár babiloni király szájába adva olvassuk.
Ő aztán, legalábbis Dániel könyve tanulsága szerint tényleg több lecke árán is megtanulta, hogy ki a király. Amikor Sadrakot, Mésakot és Abednegót bedobták a tüzes kemencébe, mert nem voltak hajlandók leborulni a bálványszobor előtt, és épségben jöttek ki onnan, míg azokat, akik fűtötték a kemencét megégette a tűz.
Ennél azonban durvább a másik sztori: „amikor királyi palotája tetején sétált Babilonban, így szólt a király: Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére! Alighogy kimondta a király ezeket a szavakat, egy hang hallatszott az égből: Neked szól ez az üzenet, Nebukadneccar király! Elvesztetted királyságodat! Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik, és annak adja, akinek akarja.”
Dániel könyvének negyedik fejezetében található: https://abibliamindenkie.hu/uj/DAN/4/
Már fiatal koromban is nagyon meghatott ez a történet, mert azt éreztem ki belőle, hogy Isten nagyon szeretheti Nebukadneccárt, hogy ennyire nem volt hajlandó lemondani róla. És elképzeltem azt a négykézláb járó kis szörnyet, akit emberek és állatok egyaránt kiközösítenek, mert egyikükhöz sem tartozik. Nagyon együtt éreztem vele. Egyszer írtam is róla egy kis egyperces novellát, de már szerintem nincs meg.
Az bizonyos, hogy Dániel könyvének írója fontosnak tartotta továbbadni azt az üzenetet, hogy Isten, a mindenség teremtője és ura, még a királyokat is szereti, és mindent megtesz azért, hogy eljussanak az igazság megismerésére, vagyis az üdvösségre. Egyébként, ha úgy vesszük, mindannyian ilyen kis királyok vagyunk a saját életünk szemétdombján.
„Én házam én váram, én vagyok az életem ura, az én fejemben dől el minden, amit akarok, azt véghezviszem, amit akarok, azt leszarok, stb.”
És hálásak lehetünk, ha kapjuk a leckéket. Egy kis legelészés, susnyásban botorkálás, négykézláb járás, kirekesztettség senkinek sem árt. Mert a vége az, hogy eljutunk a nagy felismerésre: „Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre.”
Na, öcsém, EEEZ A KIRÁLYSÁG!
