Útmutató - szeptember 29.
Már megint az alapok
Csak szeressétek az igazságot és a békességet. (Zak 8, 19b)
Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (Jn 8, 32)
Igazság és békesség – gyakran úgy találkozunk ezzel e két fogalommal, mint amik egymással ellentétesek. Minden konfliktus, főleg a népcsoportok, vagy társadalmi osztályok közötti ellentétek arról szólnak, hogy az egyik fél szeretné, ha minden maradna a régiben, míg a másik változást akar. Ha nem történik semmi, azt nevezik békességnek. A változásokat pedig mindig az igazságosság nevében követelik. Ugyanez a helyzet akkor is, ha egyik ember megkárosítja a másikat, vagy az életére tör. A sértett igazságért kiált, míg vannak, akik csitítják: a békesség érdekében inkább nyelje le a sérelmét, tűrje el, hogy igazságtalanság történt a rovására.
Lázadások, szabadságharcok is mindig az igazságtalan elnyomókkal szemben indulnak. Pax romana – is arra utal, hogy miután a Római Birodalom erővel maga alá gyűrte a meghódított és leigázott népeket, a továbbiakban már a békés építkezésre törekedtek. Ismert társadalmi mechanizmus ez. A meghódítottak azonban elnyomottnak érzik magukat, és még a háborút is kisebb rossznak tartják, mint némán tűrni sorsukat. Petőfi Sándor ikerkölteménye, a „Kutyák dala” és a „Farkasok dala” is erről szól. Szolgák leszünk-e, vállaljuk-e ezt az árat a viszonylagos jólétért cserébe, vagy inkább harcolunk, mert ragaszkodunk a függetlenségünkhöz, a méltóságunkhoz?
Mindezek fényében kérdés, hogyan lehet egyszerre szeretni az igazságot és a békességet? Istennél ezek nincsenek ellentétben egymással. Sőt, Isten szerint, és az ő országában nem is létezhet igazság békesség nélkül, és békesség igazság nélkül. Mondhatnánk azt is: Isten békessége maga az igazság. És Isten igazsága az, amely békességet teremt. Jézus is ezzel biztatja tanítványait János evangéliuma szerint:
Békességet hagyok rátok, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja, ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.
A Petőfi vers egy újabb fogalmat is behoz: a szabadságot. És lám, ez szerepel Isten igéjében is. Megint csak azt hinnénk, hogy a szabadság és a békesség ellentétes egymással, ám Isten igazsága, amely egyben az igazi békesség is, csak ez adhatja meg a valódi szabadságot. A történelem tanít arra, hogy a fegyverrel kivívott szabadság új szolgaságot szül. A lelkesítő és viharos forradalmakat legtöbbször a korábbinál is rafináltabb zsarnokság és kizsákmányolás váltja fel.
És sok esetben még a szereplők sem cserélődnek le, sőt a kocka sem fordul, csak a kétszínű, álnok emberek az új helyzetben is megtalálják a maguk hasznát, míg azok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, továbbra sem elégíttetnek meg. Mert azt csak Isten adhatja. Ahogy a békességet is. Ezért mondja Jézus boldogoknak a békét teremtőket, mert ők Isten fiai. Békét teremteni pedig nem lehet igazságtalanság és rabság hallgatólagos vagy tevőleges jóváhagyásával.
Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!
– mondja az Úr (Zak 4,6). Igen, egyedül Isten lelke szabadíthat meg minket, és ő adhat világosságot, hogy felismerjük az igazságot, amely békességre is vezet. Jézus nem bántott soha senkit. Semmilyen indokkal. Jézusnak ellensége mindenféle ideológia. Ezért is feszítették keresztre. Istennél úgy működnek a dolgok, hogy az e világi értelemben nagyon furcsának tűnik. Pál apostol a börtönben is szabadnak tudta magát, mert tisztában volt vele, hogy az evangéliumot nem lehet bilincsbe verni. Jézus a kereszten szenvedve is az ellenségeiért imádkozott. Mert inkább ő tűrte el a vele szemben elkövetett igazságtalanságot, mintsem ő okozzon fájdalmat másoknak.
Nem nagyon lehet elkerülni, hogy saját korunk történéseit is ebben a vonatkozásban szemléljük. A békés belorusz tüntetőket eltakart arcú erőemberek kergetik, furgonokba tuszkolják, elhurcolják és kegyetlenül bántalmazzák. Akik ezt parancsolják és végrehajtják, azoknál se béke, se igazság, se szabadság. És ez csak egyetlen példa a sok mai közül – szerte a világban, beleértve hazánkat is.
Jézus mindig ott van az elnyomottakkal, a bántalmazottakkal, a kihasználtakkal, becsapottakkal, útfélen hagyottakkal. Jézus igazsága, békéje az ő oldalukon van. Ezért ők rendelkeznek igazi szabadsággal is. Nem kell tehát hallgatólag az igazságtalanság állapotát fenntartanunk.
Ha szükséges, ki kell mondani az igazságot, akár akkor is, ha az sok valakinek nem fog tetszeni. De soha nem szabad lemondanunk a békességről. Akinek lételeme a háború, aki örökké harcol valami ellen, az sosem ismeri meg sem a szabadságot, sem az igazságot. Aki eltűri a rabságot, vagy rabságban tart másokat, annak lelke nyugtalan lesz, és becsapja önmagát. Aki mindig viszonylagosnak tartja az igazságot, az örökös békétlenségre és börtönre ítéli önmagát.
És az is eléggé elszomorító, hogy a magukat igazság harcosainak gondoló embertársaink, a világban, és a közvetlen környezetünkben lévő temérdek igazságtalanság, zsarnokoskodás, háborúság, erőszak, elnyomás láttán mégis azt tartják legfontosabbnak, hogy egy mesekönyv megjelenése ellen tiltakozzanak.
