Gyerekeknek
Torjay Attila meséje
Ígéretemhez híven, a blogon mostantól különféle témájú írásokat szeretnék közölni, vendég szerzőktől. Mondanám, hogy „rovatokat” indítunk, de csak annyiban különülnek el egymástól, hogy egy-egy közös cím alatt fognak megjelenni a különféle tartalmak. Ez a mostani, a célközönség és műfaj alapján kapta azt a rendkívül fantáziadús elnevezést, hogy „Gyerekeknek”. Merthogy mesék lesznek. Ahogy korábban említettem, kedves balassagyarmati ismerősöm, Torjay Attila ír nagyon kedves rövid történeteket, amelyek közt vannak kifejezetten kisebbeknek szólók is. Mivel a jellegzetes tél csak mostanra, február közepére érkezett meg hozzánk, ez az alábbi történet idézi leginkább ennek hangulatát. Tehát nem mi késtünk el a már rég nem aktuális tartalommal, hanem az időjárás alakult másként. Most már persze nem bánnám, ha nem tartana sokáig, viszont ennek a bájos, és felnőttek számára is tanulságos kis mesének a közléséhez épp alkalmas. Fogadják szeretettel. (B.I.)
Torjay Attila: Kicsi Ildi és a Télapó
Kicsi Ildi már négy éves volt és nagyon várta a Télapót. Elhatározta, hogy mindenképpen fennmarad december hatodikán este, és beszélni fog vele. Többször le is rajzolta színes ceruzákkal, hogy mit szeretne kapni tőle, és ezeket a leveleket Anyukájával elküldte Lappföldre, ahol a Télapó lakik. Mindegyikre odaíratta anyukájával a címet is: Kolozs utca 7, az ablak melletti kiságy.
Apukája elmondta, hogy még tizenkilencet kell aludni, mire kis cipőit kiteheti az ablakba.
Kicsi Ildi nem tudta mennyi a tizenkilenc, ezért apukája a kiszámolt tizenkilenc LEGO kockát, és Ildi minden nap elvett belőle egyet.
Szépen fogytak a kockák, már csak egy volt, amikor egyik nap ebéd után kint játszott az udvaron. A kerti tócsák jegét törte fel egy bottal. Eközben hangos csipogást hallott, és azt látta, hogy egy kis zöld madár vergődik az eresz alatti kádban, amibe az esővizet fogták fel. Szegény valahogy belepotyogott betörve a vékony jeget, és nem tudott kiszabadulni. Ildi arra gondolt, hogy kimenti onnét, beviszi a lakásba, megeteti, megitatja, és ha megszáradt majd szabadon engedi. Először egy bottal próbálta kisegíteni, de nem sikerült, ezért mélyen a kád fölé hajolva benyúlt érte.
Bár ne tette volna!
A keze megcsúszott és ő is belepotyogott a kádba. Vizes lett tetőtől talpig, még a sapkája is. Gyorsan igyekezett kimászni, de a kapkodásban még kétszer visszaesett. Hideg szél fújt, mire kimászott, már nagyon fázott.
Anyukája a zajra kinyitotta az ajtót és meglátta az ajtóban a remegő, ázott Kicsi Ildit, kezében egy remegő, ázott kismadárral.
- Jaj, jaj, gyere gyorsan be! Vetkőzz gyorsan.
- Először a madárkát!
- Ő is sorra kerül, tedd a radiátor mellé az ablakpárkányra addig.
Megtörülgette Ildit, száraz ruhába bújtatta, megszárította a haját, és meleg teát itatott vele.
Azután befektette az ágyba. Kicsi Ildi hamar elaludt, csak másnap reggel ébredt fel. Anyukája ott ült az ágya mellett.
- Hol a madárka? - kérdezte köhögve.
- Az már megszáradt és elrepült. Itt a hőmérő, megmérjük van-e lázad!
Amikor kivette és megnézte a hőmérőt ijedten csóválta a fejét: ez nagyon sok, hívom a doktor bácsit!
A doktor bácsi is megmérte a lázát, és meghallgatta a tüdejét is egy csövön.
- Hát Kicsi Ildi ez tüdőgyulladás!
- Meggyulladt a tüdőm?
- Nem, dehogy, megfáztál, ezért köhögsz, és ezért ráz a hideg. Sajnos pár napra be kell jönnöd a Kórházba, amíg meg nem gyógyulsz.
- Nem mehetek, várom a Télapót, már csak egy kockányira van!
De hiába tiltakozott, szülei bevitték a Kórházba, ahol megröntgenezték, gyógyszereket kapott, és feküdnie kellett.
Hát most mi lesz? A Télapóhoz írt levelekre Kolozs utca 7, ablak melletti kiságy lett írva! De ő most nem ott van. Arra gondolt, hogy akkor őt most nem találja meg a Télapó, és addig szomorkodott, amíg el nem aludt.
Pedig késő éjjel tényleg odaért a Télapó a Kolozs utca 7 alatti kiságyhoz, nem talált benne senkit, ám az ágy melletti kis asztalon meglátta a gyógyszereket és a kórházi beutalót.
- Húha! Csak nem beteg ez a kislány? Aki megmentette egy kismadár életét, az semmiképpen sem maradhat ki az ajándékozásból!
Így Télapó megkereste a kórházat és csendben, óvatosan benézett a kórtermekbe. Meg is találta Kicsi Ildit, nyakig takarózva aludt, homloka piros volt a láztól.
Télapó benyúlt a puttonyába, és ami még benne volt azt mind kirakta melléje az ágyra, majd csendben távozott.
Amikor a kislány reggel felébredt, bárhová nézett, piros zacskós csomagokat látott, alig tudta összeszedni.
- Nem felejtett el a Télapó, megkeresett, megkeresett!
Volt nagy öröm, és vele örültek szülei, a doktor bácsi, a nővérek, de még a parkban sepregető kertész is felment hozzá megcsodálni a sok-sok ajándékot.
Kicsi Ildi hamarosan meggyógyult, és nemsokára újból a Kolozs utca 7 alatt, az ablak melletti kiságyban hajtotta nyugovóra a fejét.
Azt beszélik, hogy reggelenként egy kis zöld madár ébreszti, megkopogtatva csőrével az ablakot.
Hát így történt Ildikó találkozása a Télapóval.
Kép forrása: https://www.turistamagazin.hu
