Bukta
Egy időben majdnem minden évben kísértésbe estem, hogy januárban megvegyek egy jelentősen leértékelt díszes noteszt. Lapozgattam, beleszagoltam, álmélkodtam milyen hasznos és tartalmas függelékek vannak benne, az aktuális valuta árfolyamoktól kezdve az időzónákon át az angliai banki szünnapokig.
Nem egyszer ajándékba is kaptam ilyesmit. Egyik-másik exkluzív kivitelezésű, műbőr kötésű, benne golyóstollal, kis vonalzóval, névjegykártya tartó rekeszekkel. Sőt, nem csak egyféleképpen tartalmazta az év napjait, hanem heti beosztás is volt benne, külön kivehető és bárhova beilleszthető félkarton lapokkal, amelyekre különféle folyamatban lévő projekteket lehetett felvázolni határidőkkel, személyek adataival, hátul külön telefonszám regiszterrel.
Voltak aztán a színes fotós változatok is, sőt, némelyikbe elgondolkodtató és biztató idézetek is kerültek. A tavalyi Luther kalendárium nagyjából egyesítette a fentebb felsorolt előnyöket.
Réges-régen előfordult, hogy januárban, majdnem minden naphoz írtam valamit. Sőt, apró betűvel, hogy több férjen. Olyan is volt, hogy az épp akkor olvasott könyvet jegyzeteltem ide. Úgy nagyjából legfeljebb huszadikáig. Aztán sosem vettem a kezembe. Pedig először órákat szántam arra, hogy átmásoljam a fontos telefonszámokat.
Általában néhány hétnél tovább nem használtam egyiket sem. Van jó néhány a lomok közt, mert sosem volt szívem kidobni őket. Talán mert azt gondoltam, lehet bennük valami olyan feljegyzés, amire még szükség lesz. Vagy az üresen maradt lapok használhatók lesznek valamire.
Na, elég az hozzá, hogy sosem használtam végül egyik noteszt és határidő naplót sem. Sok éven át azonban mindig újra becsaptam magam azzal, hogy na majd talán most.
Ez tényleg szép példány, és elfér a zsebemben is!
De sok éve már, hogy tudom, ez is üresen marad, mint a többi. Pláne, amióta az okostelefon jóformán mindent pótol. Egy notesznél sokkal többet. Van benne ébresztő, emlékeztető, és szinte korlátlan terjedelmű notesz. Amit persze megint csak nem használok.
Hiszen amikor még több iskolába és óvodába jártam hittant tartani, és három helyen tartottam bibliaórát hétköznap, akkor is a fejemben volt a heti rend. Tudtam, hogy ha hétfőre ébredek, mikor hova kell mennem, és ugyanez volt kedden, szerdán és a többi napon is. Sosem felejtettem el semmit. Pedig volt idő, mikor nagyon sűrű napokat éltem. És ehhez jöttek még a temetések, látogatások, családi úrvacsorák, ilyen-olyan találkozók, egyebek.
Mi köze ennek a buktához? A videóból kiderül.
