Biztató szavak 9.
a 2021-évi evangélikus bibliaolvasó Útmutató napi igéi alapján:
március 15. hétfő – Ha úgy véljük, hogy az Istenben való hit végérvényesen mentesít minden e világi problémától, becsapjuk magunkat. Ha ezzel hitegetünk másokat, becsapjuk őket is. Hiszen ezzel nem csak az ártatlanul szenvedőkről állítanánk azt, hogy hitetlenek, hanem a mártírok emlékét is megtagadnánk. Ám ennél is nagyobb rosszat tennénk, ha elhallgatnánk, hogy Isten kezében az egyetlen jó és biztonságos helyen van az életünk. Akkor is, ha történetesen zuhanó repülőn, tüzes kemencében, gázkamrában, internáló táborban, lélegeztető gépen, vagy halottas ágyunkon vagyunk.
március 16. kedd – Szeretnéd látni Isten dicsőségét? Bizonyosságot akarsz? Nézz a szerelmed, a gyereked vagy az unokád szemébe. Szólíts meg egy jó barátot, és beszélgess el vele mindarról, ami most őt épp foglalkoztatja. Simogasd meg a háziállatodat, és fogadd tőle az odaadó hűség és szeretet szenvedélyes gesztusait. Gondold végig a legutóbbi napodat, hetedet, az elmúlt évet, vagy néha akár az egész eddigi életedet. Idézd fel egy, vagy több, már elhunyt szeretted emlékét, és próbáld meggyőzni magad arról, hogy ez csak ennyi volt, és mindennek vége.
március 17. szerda – Néha pont azt nem látjuk, ami a szemünk előtt van. Néha nem látjuk fától az erdőt. Annyira sokat ismételgettük, hogy az ember igazán csak a szívével lát, hogy néha már közhelynek érezzük. Vagy nem is gondoljuk komolyan. Pedig valóban igaz, hogy az igazán lényeges dolgok megértéséhez nincs szükségünk arra, hogy a saját szemünkkel lássuk. Sőt, a lényeges dolgok elmondásához néha jól jön egyfajta jelképes gyóntató rács. És ha már megtanultunk nem hazudni, akkor akár elő is bújhatunk mögüle.
március 18. csütörtök – Szomorú azt látni, hogy vannak emberek, akik uralkodnak másokon. Nem csak testileg, hanem a lelkiismeretükön is. Még szomorúbb, hogy vannak, akik eltűrik ezt, sőt, egyenesen igénylik. Mintha csak azt hinnék biztonságot jelent számukra, hogy valaki más irányítja őket. Pedig a személyes felelősség alól senki nem mentesül. A saját életével mindenkinek magának kell elszámolnia. A személyes szabadság és függetlenség minden ember elemi és elidegeníthetetlen méltósága. Annál is inkább fontos, mert ennek megélése közben tudjuk megtapasztalni az egyetlen, igazi, legnagyobb és elvehetetlen függést és alávetettséget, ami viszont nem nyomasztó és nem megalázó, hanem felemel, és valódi biztonságot jelent, egyben alkalmassá tesz a bennünk rejlő csodálatos lehetőségek kibontakoztatására. Ez pedig az Istentől való függés, a neki való teljes kiszolgáltatottság és alávetettség.
március 19. péntek – Az engedelmesség nem erény. Az alá- és fölérendeltségi viszonyok, a hierarchikus berendezkedések, a parancsuralmi rendszerek a legelkerülhetetlenebb esetben is csak szükséges rosszként, átmeneti megoldásként képzelhetők el. Akkor is, ha tartósnak bizonyulnak. Eközben sosem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek”. Isten akaratának cselekvése azonban nem puszta engedelmesség kérdése. Tehát nem valami udvariassági gesztus, vagy szent kötelesség. Isten valódi akaratának felismerése a saját jól felfogott érdeke minden embernek. Kinek jutna eszébe egy méregdrága okos telefonnal szeget verni a falba? Személyes használati tárgyainkat rendeltetésüknek megfelelően használjuk, mert csak úgy leljük bennük örömünket, és úgy szolgálják igényeinket. Mennyivel inkább igaz ez a saját életünkre?
március 20. szombat – A minket érő rossz dolgokkal kapcsolatban sosem felesleges újra meg újra végigjárni Jób útját. Például feltenni magamnak a kérdést:
Ugyan mit vétettem!?
- és akkor hátha eszembe jut. Ám ha mégsem magamnak okoztam a bajt, akkor bizonyosan tudhatom, hogy ez nem azért van, mert Isten épp elfordult. Ha most nem is értem, sőt, ha soha nem fogom megérteni, akkor is biztos lehetek benne, hogy Isten nem vét hibákat. Amikor az apostolok kétségbe esetten küzdöttek a hajóban a viharos tengeren, Jézus nyugodtan aludt. Nem az Isten aludt, hanem az ember Jézus. Nem odafönt a mennyben, az Atya jobbján egy kényelmes kereveten, hanem lent a viharos tengeren hánykolódó hajóban. Tanuljunk a Mestertől. Ezért jött.
március 21. vasárnap – Lehet, hogy nem minden pillanatban a mindenségen, az örökkévalóságon és a végtelenen elmélkedünk, hiszen szoktunk azért munkába is járni, gyereket nevelni, táplálkozni, tisztálkodni, kertészkedni, barkácsolni, telefonálni, sárga csekket befizetni, vásárolni, sütni-főzni, sportolni, szeretkezni, sorozatot nézni, aludni, meg még rengeteg másféle tevékenységet végezni. De azért olyan jó mindezt abban a tudatban tenni, hogy ez az egész világ jól ki van találva, meg van alapozva, és mindennapjainkat is át meg átjárja a mindent teremtő és elrendező erő, a logosz. Az ő
műhelye
nem elhagyott szellemkastély, mint amilyenekké az emberek művei lesznek, ahol az omladozó falak és lemállott vakolat közt mindent belep a por és a pókháló, vagy a rozsda és a sár. Isten most is működik. Alkot, intézkedik, hibaszázalék nélkül és teljesen pontosan irányít mindent az általa kijelölt cél felé. Csodálatos, hogy a részesei lehetünk tervének.
