Biztató szavak 10.
Rövid biztatások a 2021-évi evangélikus bibliaolvasó Útmutató napi igéi alapján:
március 22. hétfő – Egy rövidfilm jut eszembe. 1993-ban készült. Dallamkürt a címe. Balikó Tamás játszotta a főszerepet. Egy Mercedes-szel száguld az országúton. Mindenkit ledudál, megelőz. Aztán beér egy erdőbe, ahol óvatlanul áthajt egy útlezáráson is. Hamar kiderül, hogy okkal volt odahelyezve a sorompó. Épp csak meg tud állni egy szakadék szélén. A kocsi billeg. A sofőr kétségbeesetten nyomogatja a dallamkürtjét, de senki nem hallja. Egyszer aztán távolban dolgozó favágók felfigyelnek rá, de eszükbe sem jut, hogy mást is jelenthetne, mint hivalkodást, fennhéjázást – pont azt, amit jelentett az országúton a többi kocsi előzése közben. Egyszer aztán meglazul a talaj, rögök gördülnek a mélybe, a kocsi pedig menthetetlenül a szakadék felé billen. A főhős torka szakadtából kiált:
Segítség!
A favágók értetlenül néznek egymásra: „Nem tudtuk, hogy bajban van. Miért nem szólt előbb? Miért a dudát nyomogatta?”
március 23. kedd – „Bocs, hogy élek”. Ismerjük ezt a hozzáállást. Talán egy ismerősünk, talán egy munkatársunk, talán egy családtag – aki szerény, háttérbe húzódik, mintha mindig abban a tudatban élne, hogy „neki nem osztottak lapot”. Mintha még a levegővételért is engedélyt kellene kérnie. Ismerős? Talán pont Te vagy az? Gondolkoztál-e már azon, hogyan és miért alakul ez ki valakiben? Talán azért, mert a viszonylag normálisnak mondható többség mellett akadnak olyanok is, akik akárcsak a gázok, mindig kitöltik a körülöttük lévő teret. Mintha minden az övék lenne. Mintha a többi ember nem is létezne, vagy csak azért léteznének, hogy az ő személyes történetük díszleteiként vagy mellékszereplőiként őket szolgálják. Szinte elszívják mások elől a levegőt. Talán pont Te vagy az? Akármelyik is igaz rád, légy bátor és erős, és ne félj változtatni! Az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak a lelkével.
március 24. szerda – A Biblia élő könyv. Ha csak papírt és betűt látunk benne, akkor nagyon el fogunk tévedni. Ugyanúgy, mint amikor valaki megszokásból vezet, és nem veszi figyelembe az idővel változó közlekedési jelzéseket. Emlékszem, amikor a házunk melletti egyirányú utca forgalmát megfordították. Az új oldalon már ott volt a „behajtani tilos” tábla, mégis, egy megszokásból vezető sofőr csúnyán nézett és rádudált a vele szemben szabályosan közlekedő autósra.
Vesszük az adást?
Vagy csak bebiflázott szövegekkel dobálózunk? Észrevesszük, hogy az emberiség jócskán benépesítette a Földet, sőt uralma alá is hajtotta, de mindkettőt elég vacakul? Meghalljuk, vagy legalább hegyezzük a fülünket Isten időszerű és élő szavára ebben a helyzetben? Keressük a választ a valódi kérdésekre, vagy csak hasznavehetetlen válaszaink vannak? Megtesszük a tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy legalább közelítsünk az isteni szándékhoz? Isten ugyanis nem csak szaporodásra és uralkodásra szólított fel, hanem meg is áldott, és Krisztus tulajdonává tett minket.
március 25. csütörtök – Nem szívesen mondom ezt, mert úgy tűnhet, mintha a szabad akaratot hirdetném, ami pedig a lehető legtávolabb áll felfogásomtól. Most mégis azt kell mondjam, hogy Jézussal, azaz magával Istennel való kapcsolatunk mindig csak rajtunk áll. Mármint abban az értelemben, hogy soha, semmilyen körülmény nem jelentheti azt, hogy „nekem már lőttek”, „én már elástam magam”. Álljak bár a sötét oldalon, kerüljek bár a lehető legmélyebbre erkölcsileg vagy egzisztenciálisan, zuhanjak bár a pokol legmélyebb bugyrába, vagy annál is lejjebb – Isten mindenütt jelen van és elérhető. Ahhoz, hogy őt megszólítsd, nem kell nyakkendőt kötnöd, vagy nagy-estélyibe öltöznöd. Sőt, még megmosakodnod sem kell. Szurtosan, büdösen, izzadtan, koszosan, véresen, félholtan, kudarcot vallva, csődöt mondva, mezítelenül, mindenki által méltán utálva is simán veheted magadnak a pimasz bátorságot, hogy ezt mondd neki: „te vagy az én segítségem”, vagy „emlékezzél meg rólam”.
március 26. péntek – Jobb sorsra érdemesnek tudod magad? Jól tudod. Valóban az vagy. Mégsem minden oké? Nem találod a helyed? Valami nagyon kizökkent a helyéről? Hacsak nem Krisztus szenvedéseit egészíted ki testedben, minként Pál apostol a magáéban, akkor lehet, hogy valamit változtatnod érdemes. Krisztusért szenvedni megtiszteltetés. És nem ok a csüggedésre. Ha viszont saját botorságodat sejted életed disszonanciája hátterében, akkor jó hír, hogy
van megoldás!
Adj nyugodt időt magadnak arra, hogy átgondold az életedet! Emlékezz vissza az első tapasztalataidra. Hited első bizonytalan lépéseire. Az elkötelező szeretetre és szívbéli buzgalomra, amit átéltél. Ez nem csupán a múlt. Ami igaz volt, az nem múlik el nyomtalanul. Tedd azt újra, mint a táncos: menj vissza a kályhához! Sőt, menj vissza a forráshoz! Meglepődsz, kivel fogsz ott találkozni. Saját magaddal. Újra önmagad lehetsz. Jézus ugyanis, aki már anyád méhétől fogva ismer és szeret téged, nem változik soha.
március 27. szombat – Talán nem járok túl messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy elég sok elégedetlenség és bosszankodás van a legtöbb ember életében. Panaszkodunk a pandémia miatt, a maszkviselés miatt, a korlátozások miatt, a kormány miatt, az ellenzék miatt, a rossz tájékoztatás miatt, a bizonytalanság miatt, a téves bizonyosságok miatt, a távoli országokban történt szörnyűségek miatt, az igazságtalanságok miatt, némelyek hivalkodó gazembersége miatt, a villanyszámla miatt, az akadozó internet miatt, a hangoskodó szomszéd miatt, a forgalmi dugó miatt, és ki tudja még mennyi minden miatt. Talán el sem hisszük, amikor néha valahogy úgy minden simán megy. Amikor nyugodt napjaink vannak. Amikor csak úgy egyszerűen éljük az életünket, és sikerül minden. Amikor éjszaka nyugodtan alszunk, nappal eredményesen és jókedvűen dolgozhatunk, amikor szabad időnkben kikapcsolódhatunk, jó társaságban kellemesen elbeszélgethetünk, és semmi nem bosszant. Nincs ezzel semmi baj. Elvégre az életünk nem abból áll, hogy örökké jajveszékeljünk és segítségért kiáltozzunk. Isten ezt is meghallja, és helyes, ha segítségért kiáltunk, amikor erre van szükség. Fontos, hogy ekkor se feledkezzünk meg a hálaadásról és dicsőítésről. De amikor minden jól megy, akkor meg eljött az ideje a még több hálaadásnak. És ez is egy teljesen legitim formája az imádságnak. Éljünk vele bátran!
március 28. vasárnap – Azért ha jól meggondolom, csupa ünnep az élet. Akár így, akár úgy mennek is a dolgaink, egy biztos. Kosztolányi szavaival élve:
az égbe bál van
Ám azt is tudhatjuk, hogy ez a nagy Úr nem teljesen ismeretlen. A számunkra legfontosabbakat legalábbis elmondta nekünk magáról. Sőt, most is szól hozzánk. Élő közösségünk lehet vele. És nem csak vendégként fogad minket álmatlan éjszakáinkon, hanem velünk van nappal is, és álmunkban is ad eleget. Ha pedig elfogynak itt napjaink, hazavár az ő örök otthonába, ahol van hely mindnyájunknak.
***
Summa: Ha valami jó, akkor élvezd, és ne barmolj bele. Ha pedig tudatlanságból vagy véletlenül mégis belebarmolnál, vagy valaki más barmolna bele, ami sajnos majdnem elkerülhetetlen, akkor számolj vele, hogy elindulsz egy érdekes kalandra, amiben lesznek majd jó és rossz dolgok is. Ha valami rossz, akkor tedd jobbá. Vagy ha nincs más lehetőség, átmenetileg viseld el a rosszat a még nagyobb jó érdekében és reményében. Rosszat, pláne a meglévőnél is nagyobb rosszat semmiképp se tégy. Leginkább sohase árts. Hacsak egészen bizonyosan meg nem vagy győződve arról, hogy a rossznak amit teszel, valami sokkal nagyobb jó, vagy valami még nagyobb rossz elkerülése lesz az eredménye. Ezzel kapcsolatban azonban mindig legyenek erős fenntartásaid, mert egyikünk sem annyira bölcs, hogy biztosan tudhatná előre valaminek a kimenetelét. Szóval a rosszal kapcsolatban mégis maradj inkább a jobbításnál vagy az átmeneti tűrésnél. Ha jól meggondolod, Jézus is ezt tette. Másoknak sohasem ártott. Az egyetlen rossz, ami vele kapcsolatban történt, azt nem mással tette, hanem ő maga szenvedte el. A legnagyobb rossz és legnagyobb igazságtalanság tehát magával az Isten Fiával történt meg. És pont ezzel bizonyította, hogy minden az ő kezében van. Mert bár meghalt, de nem maradt a sírban, hanem feltámadt és él. És minden az ő kezében van. A jó is, meg a rossz is. És nyilvánvalóvá tette, hogy ő egyértelműen a jót akarja megvalósítani. Ennek érdekében szenvedte el a rosszat is, pedig nem nagyon volt hozzá kedve. Ezért aztán minekünk már végképp nem kell nagyon okoskodni. Sokkal inkább annak a bizonyosságában állni hozzá a jövőhöz, hogy végeredményben úgyis minden el van rendezve. Tedd, vagy élvezd a jót és kész. Vagy ha ez nem megy, akkor inkább ne csinálj semmit. De rosszat semmiképp.
