március 29. hétfő – 31. szerda „Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.” (Zak 14, 9) „Szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon.” (Jel 22, 3-4) „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz.” (Ézs 9, 5) „Amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, … ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm...” (2Pt 1, 17) „Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap...” (Péld 23, 17) „Jézus pedig így könyörgött: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!” (Lk 23, 34a)

Ősidők óta az egyik legnagyobb gondunk, nekünk embereknek, hogy mindenki mást akar. Márpedig valahogy egyeztetni muszáj a céljainkat, vágyainkat, érdekeinket, különben soha meg nem szűnő háborút kellene vívnia mindenkinek mindenki ellen. („bellum onmium, contra omnes” /Thomas Hobbes/) Jobb híján megalkottuk tehát az „állam” fogalmát, amely mintegy összefogja a sok vektort egyfajta

eredővé

Ez szükségszerűen mindig tökéletlen, hiszen nincs olyan ember, akinek ne kellene lemondania valamiről a köz javára – természetesen annak reményében, hogy ugyanezt a többiek is megteszik, így többé-kevésbé mégis megélhetjük a szabadságunkat anélkül, hogy azzal lépten-nyomon mások útját kereszteznénk, vagy ártanánk egymásnak. Régen felismertük már, hogy a sokféleség, a

virágozzék minden virág

elve elkerülhetetlenül szükséges a több-kevesebb békességhez. Hiszen senkinek nincs joga másokat a saját képére formálni. Ráadásul teljesen lehetetlen, de felesleges is. Ha nem bántjuk egymást, akkor miért kellene ellenséget keresni a másikban – csak azért, mert más nyelvet beszél, másmilyen adottságokkal rendelkezik, más a hobbija, érdeklődése, bőre színe, nemi identitása, világlátása, ízlése, öltözködése, hajviselete, stb? Régi tapasztalat az is, hogy a különféle kisebb-nagyobb embercsoportok, szubkultúrák, rétegek, nemzetiségek elnyomása árán megvalósult „rend” azoknak sem jó, akik annak haszonélvezői.

Időről időre mégis, vagy épp emiatt fellángol valahol a harc, érdekek ütköznek, egymásnak feszülnek indulatok, és véres, vagy nyelves, nyomdafestékes és online csetepaték után csillapodnak csak le egy időre – úgy ahogy – a kedélyek. Néha egy szervezett, jó érdekérvényesítő kisebbség képes ráerőszakolni a saját akaratát a többségre. Máskor meg, ha a többség nevében alkotnak szabályokat, kiderül, hogy könnyen

bunkokrácia

lesz a vége, miközben kialakul az egyenlők közt egyenlőbb „állatok” csoportja, akik megint csak egy kisebbségként uralják a többséget.

Ennek az ördögi körnek természetes ellenhatása az egységtörekvés. Próbáljuk meg, hogy végre tényleg mindenkinek jó legyen! Ezt azonban megint csak legtöbben afféle „Prokrusztész ágyként” élik meg, és alig akad valaki, akit ne nyújtana, vagy épp csonkítana meg az ilyesfajta

egyenlősdi

Eközben a látszólag háborítatlanul terpeszkedő érzelmi és intellektuális tahók sem nyughatnak, mert a megcsonkítottak és megnyújtottak részéről megnyilvánuló legóvatosabban megfogalmazott kritikai észrevétel mögött is a saját puszta létüket fenyegető világ-összeesküvést vizionálnak. Aztán marad egyetlen közös nevező, ami persze mindenki számára mást jelent, de legalább alakilag egyezik:

Szar a világ

Már-már lemondanánk arról, hogy létezhet olyan, hogy valóban mindenki maradéktalanul boldog lehet.

A Teremtő azonban jobban ismeri a működési elvünket, mint mi magunk. Az ő királysága se nem káosz, se nem diktatúra, se nem bunkokrácia, hanem a mindenkit valóban átható boldogság, szeretet, igazság és békesség uralma. Amikor azt imádkozzuk a miatyánkban, hogy

jöjjön el a te országod

tudatosuljon bennünk, hogy ez mit is jelent valójában. Kezdődjön bennem, kezdődjön benned, kezdődjön bennünk! Ne elégedjünk meg kevesebbel! És ne másokon kérjük számon, hanem éljünk vele, éljünk benne!

***