Biztató szavak 13.
2021-évi evangélikus bibliaolvasó Útmutató napi igéi alapján
április 8. csütörtök - Bújócska. Játéknak izgalmas, érdekes, szórakoztató. Ám a kényszerű rejtőzködés egyáltalán nem kellemes izgalmakkal van tele. Bújtatni valakit, akit üldöznek. Nem mindegy, hogy miért és kicsodák. Az igazságszolgáltatás elől bujkáló bűnözőt és az őt segítő bűntársát nem vesszük egy kalap alá a hite, származása, "mássága", jó ügyért való buzgósága, vagy csak a rosszban részt venni nem akarása miatt üldözött ember és az őt támogató, szükség esetén bújtató barátjával. Az még csak érthető, hogy emberek elől miért vagyunk kénytelenek néha bujkálni. De miért rejtőzik el bárki az Isten elől? Nyilván csak az lehet az ok, hogy szégyelli magát - akárcsak Ádám. Milyen jó, hogy előle hiába is próbálunk elrejtőzni.
április 9. péntek - Egyedül rejtőzködni nagy kiszolgáltatottság. Társak, segítők, barátok nélkül létezni szinte lehetetlen. Mégis megtörténhet, hogy az ember úgy érzi, az egész világ összeesküdött ellene, senki nem szereti, nem érti meg, nincs, aki a védelmére kelne. Az Örökkévaló, a mindeneket teremtő Isten pont ezekben a helyzetekben mutatkozik meg leginkább úgy, mint egy
titkos barát
Igen, - és ez legyen bármily megbotránkoztató - még azok számára is, akik a saját hibájukból kerültek ilyen helyzetbe. Mert Isten mindig keresi az elveszettet. És minden elveszettnek a titkos barátja akar lenni. hogy ne haljon meg, hanem megkerüljön, és éljen.
április 10. szombat - Isten hűsége nem halványul el az idő múlásával sem. Sajnos a barátság és a szerelem is képes változni, kopni, megfáradni, sőt, akár ellentétébe fordulni. Minden változik, és mi is változunk. Néha szinte csak sodródunk. Megtörténik, hogy rövid ideig akár az előnyünkre is változhatunk. Változhatnak a kapcsolataink persze jó irányba is. Fordulhat jóra is a sorsunk. De semmi sem örök. Aztán meg ahogy telnek az évek, és minél több idő telik el, annál inkább érezzük a mulandóság fojtogató szorítását. "Nem vagyok már a régi". A külvilág, a "nézőtéren ülők" kegyetlenek tudnak lenni. Hiába voltál a legnagyobb sztár, aki betöltötted a színpadot, és tízezrek énekeltek veled, elég egy bizonytalan hang, és kifütyülnek. Hiába voltál bajnok, ha most már alulmaradnál a küzdelemben. Isten, a "titkos barát" azonban sosem fog kifütyülni, "dobni", vagy "lecserélni".
április 11. vasárnap - Mielőtt azonban a hanyatlás útjára lépnénk, sokan közülünk megtapasztalják a sikert, a jó előmenetelt. Sőt, így vagy úgy, ha nem is feltétlenül nagyban, de kicsiben mindenki. És olyan könnyen megtörténik ilyenkor, hogy az embernek fejébe száll a dicsőség, és megfeledkezik arról, honnan jött, kicsoda is ő valójában, vagy kinek és minek köszönheti azt, amiért irigylésre méltó. Istenem! Milyen sok ijesztő példát látunk arra, hogy valakit megváltoztatott a vagyon, a hatalom! Megváltoztatta, valóban? Nem lehet, hogy csak azt hozta ki belőle, ami egyébként is benne volt? Ahogyan igaznak tartjuk a mondást:
borban az igazság
- vagyis enyhén tudat-módosult állapotban gátlásaink feloldódnak, és őszintébbek leszünk, mint amikor moderáljuk magunkat. Beolvasok a főnöknek, vagy a szomszédnak, aki már régóta a bögyömben volt, szerelmet vallok annak, vállalván akár a kikosarazás kockázatát és fájdalmát, aki már régóta dobogtatja hevesen a szívemet. Ugyanez igaz lehet a különféle tudat-módosító élethelyzetekre is. Ha tehát valakit a hatalom úgymond "eltorzított", talán csak azért nem látták annyira veszélyesnek azelőtt, mert nem volt lehetősége kibontakoztatni a benne rejlő sötét erőket. Uram, csak nem én is egy vagyok ezek közül? Irgalmazz! Add, hogy ne veszítsem el a józan eszem! Vagy ha most vak vagyok, add, hogy lássak!
április 12. hétfő - Nem csak bújócskázni szeretünk. Van, hogy kifejezetten kívánjuk, hogy lássanak. Hogy észrevegyenek. Hogy tapsoljanak, hogy ünnepeljenek. Szomjazzuk az elismerő tekinteteket, a nekünk címzett mosolyokat, kacsintásokat, bátorításokat. Látszani és látni is jó. Magaslatra állni, és körülnézni. Gyönyörködni és gyönyörködtetni. Mit mutatok magamból? Kinek láthatnak engem? Milyennek szeretnék látszani? "Hírnév, öröm, dicséret, tisztesség" - micsoda halmozó felsorolás! Mindezt a sok szépet és jót az Úr kapja majd azért, amit Jeruzsálemmel tett. Amikor azonban ez a prófécia elhangzott, épp sivár, lakatlan pusztaság volt ez a város - ember és állat nélkül. Ez is Isten akaratából történt. Ilyen nyomorúságos körülmények közt legszívesebben elbújnánk. Elsőként a rosszakaróink elől, hogy ne halljuk gúnykacajukat, és ne lássuk kárörvendő fintorukat. Aztán korábbi hízelgőink elől, hogy elkerüljük csalódott, szánakozó pillantásukat. Aztán az általunk tisztelt emberek elől, mert szégyelljük előttük kudarcunkat. Talán a szerelmünk és barátunk elől bújunk el legutoljára. Előlük is csak akkor, ha már nem bírjuk tovább, hogy fájdalmat okozunk nekik. De a legtitkosabb barátunk akkor is rajtunk tartja a szemét. Se nem szánakozó, se nem gúnyos, se nem csalódott. Csak szerető és biztató. Eljön még a nap, amikor újra tiéd a rivaldafény. De nem a saját dicsőségedet hirdeti, hanem Istenét, aki ennyi jót tett veled. Látják már szemeid az üdvösséget, amelyet Isten elkészített minden nép szeme láttára? Simeon a kicsi gyermekben meglátta ezt. Pedig a kicsi gyermek életében még nagyon sok mindennek meg kellett történnie, mielőtt némelyek előtt nyilvánvalóvá lett, hogy valóban ő a mindenség ura. És eljön a nap, amikor minden szem meglátja.
április 13. kedd - Annyi biztató szót kaptál már! Miért is ne indulna szíved arra, hogy elébe menj ennyi jónak? Miért ragaszkodnál a tévelygéshez? Miért csüggednél, hogy neked ez úgysem sikerülhet? Hiszen Isten maga határozta el, hogy megszabadít téged minden rossztól, és jóra fordítja sorsodat! Lát téged, amikor rejtőzködni próbálsz is. Nem úgy figyel, mint a rendőr, vagy a futballbíró, hogy azonnal a sípjába fújhasson, ha szabálytalankodáson ér. Gyönyörködik benned. Mert azt látja, akivé formál, akinek megálmodott téged már anyád méhétől fogva, sőt annál is előbb. Ha bárány vagy, nem az elveszettet látja, hanem azt, akit
vállára vesz
és hazavisz. Ha szőlővessző vagy, bárha még száraznak tűnsz, ő már látja rajtad a dús fürtöket. Koldus öltözetedben is felismeri benned a királyt, aki az ő képmása vagy. Hiába is merülsz a dagonyádba abban a hitben, hogy távol tarthatod őt magadtól, egyszerűen tisztaságra és szentségre vagy ítélve. Ha túl akarnál tenni a tékozló fiún, és csak azért is maradnál a moslékos vályúnál, őt azzal sem hoznád zavarba, hiszen már rég elindult érted, hogy hazavigyen. Miért is ne akarnál mégis a kapuban a karjaiba omlani?
április 14. szerda - Ha te vagy a hunyó, nagy az örömöd, amikor megtalálsz valakit. Ha pedig téged keresnek, lélegzet visszafojtva kuncogsz magadban, miközben figyeled, ahogy a hunyó tétován bóklászik a közeledben, de nem talál. Ha pedig elérkezettnek látod az időt, kitörsz rejtekhelyedről, és kijelölt helyre futsz lélekszakadva: "Ipiapacs!" Ebben a játékban, mint ahogy minden más játékban is - már ha az játék valójában - még sincsenek vesztesek. Ugyanis mindenki győz, hiszen magáért a játék öröméért játszunk. "Ám az élet nem játék!" - mondjuk sokszor. De miért is nem? Vajon hitványabb és könnyelműbb dolog az életet játéknak gondolni, mintsem valami komor háborúnak, amiben le kell győznünk egymást, vagy hősi halált kell halnunk? Ha valaki, hát Isten tényleg lehetne szomorú és bosszús. Hiszen épp vele bántunk a legkegyetlenebbül. Ő mégsem felejt el játszani. Máriával, mindjárt a temetőben, az üres sír közelében, amikor eléje sétál a világ legtermészetesebb módján. Kleopásékkal az emmausi úton pedig egyenesen bújócskázik. Kétszer is. Egyszer, amikor nem ismerik fel, másodszor meg amikor hipp-hopp eltűnik a szemük elől. Aztán Tamással: "dugd az ujjadat a sebeimbe". Milyen morbid! Péterrel: "Szeretsz engem?" - "Szeretsz engem?" - "Szeretsz engem?" - Jaj már Uram! És velem is játszol! És még milyen jókat játszanál, ha én meg nem háborúznék még mindig. Mert annyira baromira komoly vagyok. Hogy én nem érek ám rá afféle gyermeteg butaságokra, mint amilyenekre te. Azt mondod, kapjak már a fejemhez, ugye? Kapjak bizony. Mert Jézus, az élet ura örvendezésre hívott el. Felejtsd el a komolykodást, és térj végre észhez! Van minek örülni. A játékos Jézus, a titkos barát otthon vár. Mint az oviban a jeled, úgy virít a neked odakészített bögrén a neved. Erre figyelj inkább a komolykodás helyett. Kár az életet hülyeségekre elpazarolni.
kép forrása: https://napocska.hu
