Melyikünké nagyobb?
Én, én vagyok a vigasztalótok! Miért félsz a halandótól, az olyan embertől, aki a fű sorsára jut? (Ézs 51, 12)
Nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van (1Jn 4, 4)
Nyiladozó kamasz értelmemmel – na persze nem csak mindig egyedül, magányos elmélkedés gyanánt, hiszen sok társam volt ezen a felfedező úton kortársaim és az idősebbek közt egyaránt – talán elsőként a
végtelen
fogalmára csodálkoztam rá. Ebből pedig magától értetődően következett saját létem parányi voltának felismerése. Egy kiszolgáltatott, sebezhető, anyagba ragadt és idői korlátok közé szorított létforma, amelyik gondolkodni tud. Ez lennék én.
Csakhamar nyilvánvalóvá vált az is, hogy ezt az alávetettséget ...