De könyörgöm, hogy jön a győri polgármesterséghez a feleségének engesztelésből vásárolt törpe tacskó? Vagy akár az, hogy Önök hogyan szokták megoldani az intim konfliktusaikat?

Kedves olimpikon családapa, városáért élő ex-, azaz visszatérésre érett polgármester jelölt úr!

Amikor az ominózus lyukas ...

Mi kelet-európai, sőt „fél-ázsiai” népség megszoktuk, hogy a sorban állás minden esetben csakis a nyomor velejárója lehet. A jóléthez és az emberi méltósághoz ezek alapján nyilván az tartozik, hogy soha, semmire ne kelljen többé várakozni. Se Trabantra nyolc évig, mint szüleink, se kenyérjegyet szorongatva, mint nagyszüleink.

Sorban állás

 Az utóbbi időben megfigyeltem, hogy a távolsági buszok első ajtajánál ahelyett, hogy a korábban megszokott módon, méhkashoz hasonlóan furakodnának a leleményesebbnél leleményesebb utasok, hogy minél előbb elfoglalhassanak egy dupla ülést, mostanában érkezési sorrendben, fegyelmezetten várakoznak egymás mögött állva a megállóban. És nem menő állva utazni, meg a dohányfüstöt ...

vörös Staropramen és a Metaxa nyújtotta élvezetet is. Legalább lesz szagom a mai találkozásaimnál. Tudod, azt képzelem el, hogy kapnék ugyanolyan élvezeteket, mint amiket egy ilyen teljes leeresztős bulizás tudna adni, (azért csak „tud na” , és nem „ tud” , mert úgy istenigazából sosem engedtem el magam még bulizás közben sem). És valahogy egy olyan belső bizonyosságot, hogy nem vagyok annyira szar arc, hogy képes legyek meggátolni téged az üdvösségemen való munkálkodásban, és most már tényleg nem is kell annyit szenvednem a továbbiakban.

Az igazat megvallva nem szeretek szenvedni. Sem fizikailag, mármint fájdalom terén, sem pedig lelkileg. Meg máshogy sem: úgymint kilátástalanság, zaklatottság, félelem, pánik, ...

Tudom, mert sokszor átéltem már, és el is jutottam felismerésekre, hogy tenálad minden rendben van , és hogy csak a jelent kell megtalálni, vagy mi. De mindig az, hogy „ja nem”, „de azt nem úgy”, és „ne ezt a szót használd”, és „máris elhibáztad, ha azt mondod hogy”, stb. Na, ezekből van már kurvára elegem de tényleg. Az egyensúlyozásból. A mindig minden „nem úgy jó, ahogy én csinálom”-ból. Csak pont az úgy nem jó, mert amúgy meg kurva egyszerű lenne, de „én vagyok az, aki túlbonyolítom”-ból.

De a mai igék tényleg nagyon szépek. (Evangélikus Útmutató 2023. március 6.) Ha a szemed fénye vagyok, akkor nem hagyod, hogy bántsanak. Akár emberek, akár struktúrák, rendszerek, stb. Jaj, hiszen tudom, hogy mindez ...

„Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!” (1Móz 1, 28-29)  

Hamvazószerdára esett épp a soron következő lelkészi munkaközösségi gyűlésünk. Az a téma következett, amit az országosan előírtak közül pont én választottam: „Keresztyén felelősségünk a teremtett világban a kultúrparancs alapján.”

Felfrissítő intellektuális élmény volt számomra a készülés. Lapozgatni a héber Ószövetséget, a Lisowski Konkordanciát. Rácsodálkozni az eredeti szöveg és az első fordítások érdekességeire. Keresgélni a neten különféle ökológiai témájú cikkek után. Kikérni tudós kollégám, barátom ...

Abban a kiváltságos és megtisztelő helyzetben vagyok, hogy Kamarás István OJD „Csereháti pasztorálszociográfia” című könyvét már 2021 decemberében, kézirat formájában olvashattam. Most, miután a Wesley Kiadó gondozásában könyv formájában is megjelent, ráébredtem, hogy ismét eltelt egy év legutóbbi beszélgetésünk óta. Ez tehát már a harmadik beszélgetésünk, és egyben az első, amit nem online folytattunk, hanem személyesen, tanár úr lakásában. Idei beszélgetés indító kérdéseimet írásban is közlöm. Aki pedig kíváncsi a válaszokra, kérem nézze meg a videót!

1. Az elmúlt években láttam néhány fantasy filmet, amikben vagy egy társasjáték vált valósággá, vagy egy könyvbe került bele az olvasó. Máshol a ...

Teljesen tipikus családban nőttem fel, ahol a hagyományos nemi szerepek működtek. Magától értetődő és természetes volt számomra, hogy fiú vagyok, fiús játékokat játszom, és már kicsi gyerekkoromtól fogva tetszettek a korombeli lányok. Nővéreimhez pedig udvarlók jártak. Ha egyáltalán elképzeltem a felnőttkort, természetesen gondoltam arra, hogy majd lesz egy lány, akit feleségül veszek.

Abban szocializálódtam ugyan, hogy van „férfimunka”, meg „női munka”, de valahogy ezt soha nem éreztem magamra nézve normatív erejűnek. Mint ahogy a „tipikusan lányos”, vagy „tipikusan fiús” dolgok között sem húzódott éles határ a gondolkodásomban. Az életkoromnak épp megfelelő sztereotip elvárások mantraszerű ismételgetése ...

Gyertyagyújtás. Többféle áthallásra is lehetőséget ad. Nem olyan régen, mindenszentek ünnepén és halottak napján még a temetőket borította furcsa lidércfénybe milliónyi mécses lángja. Az elhunytakra emlékeztünk. Ez a hivatalos álláspont. De mindnyájan tudjuk, hogy sokszor épp a tényleges emlékezést vagy a lelkiismeret hangját lehet ezzel hatékonyan távol tartani.

Van azonban kevésbé komor, sőt épp ellentétes tartalmú gyertyafény is. Gyertyát gyújtanak a friss szerelmesek az ünnepi vacsora asztalon a romantikus hangulatért. De van egészen gyakorlatias gyertyagyújtás is. Gyertyával mennek a borospincébe rutinos öreg szőlőművelők, hogy megállapítsák, az odalent erjedő murciból árad-e még a mérgező szénmonoxid.

Nálam már kb huszonöt éve elszakadt volna a cérna veled kapcsolatban, ha nem lettem volna épp lefagyasztva. De az tény, hogy ezzel a megnyilvánulásoddal pontosan felmérted, hogy már olyan szintre sikerült alacsonyítanotok a morált, hogy nyilvánosan idézhetsz a Mein Kampf-ból, ráadásul úgy, mintha te magad találtad volna ki.

Bernard-Henry Lévy egykedvű arccal, csuromvizesen ácsorog mögötte. Épp most kelt ki öltönyben egy ...

Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.

- írja Petőfi. József Attila, halálának évében pedig ekképp néz szembe az elmúlással és a beteljesületlenséggel:

Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot, már végképp másoknak remél.

Ami engem illet, kifejezetten élvezek minden évszakot. Gyerekkoromban szerettem szánkózni, nyáron a vízpartot, és a köztes, átmeneti időszakokban a jellegzetes illatok, a gyakori kirándulások voltak nagyon meghatározóak számomra.

Az utóbbi években a nyár kicsit túl forró már nekem, szívesebben bújok hűvös helyekre. Télen pedig leginkább az ...

...felkérést kaptam a városi ünnepségen való részvételre és néhány gondolat megosztására, illetve a befejező imádság felvezetésére. Elvállaltam, bár kissé tartottam attól, hogy túl sok olyasmit fogok hallani, ami elszomorít vagy felbosszant. Hála Istennek, nem így történt. Sőt, egészen vállalható volt az alkalom. Harangozás után Himnusz, majd szépen előadott népdalok, versek, egy igazán jól felépített és kulturált polgármesteri beszéd, megint versek és népdalok, aztán én következtem, végül mécsesek elhelyezése. Sokat csiszolgattam a szövegemen, többször is átírtam, próbáltam amennyire csak lehet lerövidíteni, hogy ne legyen unalmas, hosszú, vagy feleslegesen konfrontáló. Bár ami most az országban, különösen a ...

Na szóval életemben először kertészkedem. De máris baromira okosnak képzelem magamat. Meg is alkottam hamarjában ezt a címben szereplő fogalmat. Ami tulajdonképpen annyit tesz, hogy valójában nem értek hozzá, de legalább próbálok a lehető legkevesebbet ártani. Meg aztán lusta is vagyok, tehát legszívesebben a skót módszerrel trágyáznám a kertet. Erre azonban hála Istennek nincs szükség, mivel nagyon jó a talaja - köszönhetően az előző tulajdonosok gondosságának. Épp ezért nagyon élvezetes még a magamfajta panelben felnőtt városi puhány szobakukac számára is az ott kapirgálás. A képre kattintva egy illusztrációnak beillő öt perces mesét hallgathat meg az érdeklődő:

A legutóbbi, közel két hónapig tartó karantén-időszak alatt törekedtem arra, hogy a hívek és az érdeklődők minden napra kapjanak legalább valami rövidke olvasnivalót. Most, hogy offline feladataim újra megnövekedtek, erre jóval kevesebb időm lett. Ugyanakkor újra egyre több valakivel találkozhatok személyesen, istentiszteleteken is. Ezért módosítottam a címet „néha-napi biztatásra”. A múlt heti igék közül különösen is szívhez szóló volt Jézus szava: „Mert az Isten országa közöttetek van” (Lk 17, 21b) Erről terveztem egy elmélkedést írni, de aztán mégsem került rá sor. A mai napi bibliai mondatokat olvasva viszont úgy éreztem, hogy most már tényleg muszáj, hogy ez a mai legyen az a „néha-nap”.

„Az Úrnak félelme ...

Nyitás van. Vasárnap újra négy helyen tartottunk templomi istentiszteletet. Hétfőtől a szeretetotthonban is személyes részvétellel tartunk reggelenként áhítatot. Az újra találkozás öröme mellett ez azzal is járt, hogy kevesebb időm volt a napi Útmutató igékről blogolni. Meg is fordult a fejemben: vajon hiányozni fog ez egyáltalán valakinek? Ma reggel egy messenger üzenet várt ezzel a szöveggel:

Hol vannak a biztató szavak?

Megörültem, mert ezek szerint van, aki számított rá, tehát van értelme csinálni. Számomra ezzel mára meg is volt a napi bátorítás. Mivel azonban kimaradt néhány nap, érdemes felidézni az egyik tegnapi Útmutató igét, hiszen ez önmagában is, minden magyarázat nélkül egy nagy biztatás:

„Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye.” (Zsolt 9, 19)

„A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” (Lk 14, 21b)

Sokan csak ábrándoznak arról, hogy milyen is lehet jólétben élni. Nézik a végeérhetetlen tévésorozatokat, amikben milliomosok luxushajókon pezsgőznek, felhőkarcolók századik emeletén lévő, padlótól plafonig üveges irodájuk forgószékén ülve, vagy tágas apartmanjaik nappalijában inas által felszolgált kávé mellett gondterhelt arccal beszélik meg egymással üzleti, szerelmi és családi életük problémáit.

Mikor juthatok én ide?

„Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége” (Ézs 9, 6a)

„Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!” (Apcs 10, 36)

Néha úgy érzem, mintha előléptem volna valamiféle „életmód tanácsadóvá”. Hiszen osztom itt az észt. Ráadásul gyakran akarva-akaratlan ellene mondva azoknak a nagy igazságoknak, amik általában elfogadottak az emberek között. Remélem azonban, a kedves Olvasó észrevette, hogy szó sincs itt életmód tanácsadásról, vagy

észosztásról

Ez itt sokkal kevesebbre vállalkozik. Inkább afféle hangos gondolkodás oly módon, ahogy én látom a dolgokat, saját magam számára. Épp ezért az életmód tanácsadásnál akár sokkal több is ...

„Fékezd meg izzó haragodat, szánd meg népedet, és ne hozd rá ezt a bajt!” (2Móz 32, 12b)

„ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2, 1b)

Annyira megszoktuk az intrikus környezetet, hogy szinte el sem tudjuk képzelni, létezhet másfajta szemlélet is. Egyszerű példa: megtudod, hogy a „kis főnök” valamiért épp kiesett a „nagy főnök” kegyeiből. Lehet, hogy van is rá némi ok, de neked semmi okod arra, hogy bajod legyen vele, amúgy meg épp te tudod legjobban, hogy a munkáját rendesen végzi. Mondhatnál pár jó szót az érdekében, hogy ne rezegjen tovább a léc. De az is bőven elég lehet, ha csendben maradsz, és hamar elül a vihar.

Mit teszel?

Bizony, sokan ilyenkor – ...

„Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat.” (Hós11, 3)

„A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok” (2Pt 3, 15a)

Annál is inkább fontos az előző napi üzenetet jól megjegyezni, mert sokszor észre sem veszem, hogy ha sikerül valami, akkor az valójában Isten kegyelme, nem pedig a saját érdemem. Akár tetszik, akár nem, a Teremtő vezetget, tanít, egyengeti az utamat. De miért is ne tetszene?

Hiszen ez egy óriási kiváltság!

Ezért is lenne üdvös, ha mindig tudatában lennék ennek. Mert minél inkább magamnak tulajdonítom a sikereimet, annál inkább hajlamos leszek Istent okolni, ha valami nem jön össze.

Pedig ennek fordítva kellene lennie. Az ...

„A föld végén ragadtalak meg, annak legszéléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek el téged!” (Ézs 41, 9)

„Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla!” (Rm 11, 1a)

Nem csak a nappalok és éjszakák, meg az évszakok váltják itt egymást, hanem az emberi kapcsolataink is szüntelenül változnak.

Ki a hibás? Én, vagy a másik?

Senki nem akar „hibás” lenni. Hiszen tudjuk: "kettőn áll a vásár". Így aztán ameddig csak lehet, hitegetjük magunkat, erőlködünk. Ha ennek ellenére sem megy, akkor jobb híján hazudunk. Magunknak is. Néha élethosszig.

És közben mondogatjuk: „Csak rajtad múlik, elhatározás kérdése, fejben dől el...vedd elő a jobbik eszed, és ...

„Akkor csak nappal lesz – az Úr tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is.” (Zak 14, 7)

„Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” (1Jn 1, 7)

Kicsit szédelgek

Már úgy beleszoktam ebbe a rendbe, amit a világ diktál. Nappal, éjszaka, tél és nyár, édes és keserű, élet és halál, sötét és világos.

Egyensúly, körforgás, fent és lent – ha ezt tudod, az minden bölcsesség alapja.

Isten meg egyszer csak azzal áll elő, hogy sosem lesz éjszaka, hanem csak nappal. Sosem lesz sötét, hanem csak világos.

„Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig.” (Zsolt 48, 15)

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1, 6)

Istenélményeink röpke ihletett pillanatok csupán, aztán visszazökkenek a szürke, unalmas hétköznapokba? Történik valami rendkívüli, megérint egy dallam, egy szép vers, vagy bibliai idézet, egy illat, egy látvány, egy hangulat – aztán megint minden ugyanaz lesz? Persze, ami az érzéseimet illeti, ingadozik:

egyszer fent, máskor lent

De mindvégig tudatában lehetek annak, hogy amiként a felhők felett mindig süt a nap, ugyanúgy Isten is mindig jelen van az életemben.

Amikor számomra ...

„Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!” (Ézs 42, 6-7)

„Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged!” (Mk 10, 49)

Eleinte csak feleltet a tanár, számon kér az apám vagy anyám, belém köt az iskolatársam, stb... Aztán jön a munkahelyi főnök, a szomszéd, a rendőr és az adóhivatal, meg a többi.

...

„Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved” (Ézs 7, 4)

„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” (Rm 16, 13)

Minden körülmények közt az egyik leghasznosabb és legbölcsebb tanács az óvatosságra intés. Ki ne tudná, hogy legtöbbször az önfeledt pillanatok fordulhatnak hirtelen drámaivá?

Ezért aztán a legnagyobb örömben is mindig érdemes óvatosnak maradni, és nem túlságosan széles ...

„Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.” (Zsolt 34, 6)

„A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” (Rm 12, 12)

Tegnap azzal fejeztem be, hogy „jól ki van ez találva”. Most egy újabb megerősítést kaphatunk ebben a meggyőződésükben.

Annál is inkább jól ki van találva, mivel a szenvedésről akkor is érdemben elmélkedhetek, amikor épp jól vagyok, és minden oké.